CUKKINIS TÉSZTA

Hozzávalók 4 főre

-3 (max 15 cm hosszú), zsenge cukkini, vagy ha nincs, egy szép 30 cm hosszú cukkini

-10 dkg csíkokra vagy kockára vágott füstölt sonka, szalonna, vagy tarja – ki melyiket kedveli jobban

-fél dl oliva olaj (– ez főzéshez és salátákoz kiváló, de sütéshez használhatatlan, ne is próbálkozzunk vele)

-két csipet bors

-két gerezd fokhagyma, illetve ha olyan fokhagyma-finnyás a férjed, mint az enyém, akkor egy jó teáskanál fokhagymapor, amit a végsőkig lehet tagadni. Ha a drága mégis kiérzi az ízét, akkor nagy levegő, elbűvölő mosoly és „csak egy csipet ment bele véletlenül drágám, ezt egy kisgyerek is megenné”

-só a szószba nem kell, mert a füstölt husi egyébként is sós, csak a tészta vizét kell ízlés szerint sózni

-ha szereted a hagymát, akkor egy kis fej nagyon kellemes ízt ad a szósznak.

-4-5 közepes méretű skalpolt, avagy leforrázott majd bőrétől kegyetlenül megfosztott paradicsom - ez olaszul pelati névre hallgat konzervbe gyömöszölve itt fillérekért lehet hozzájutni, ha otthon kell elkészíteni, na az 10 perc nem túl komoly munka

-reszelt sajt – olaszosan parmezán vagy grana dukál hozzá, de biztos vagyok benne, hogy bármilyen sajttal fincsi

fejenként 10 dkg tészta, amit szárazon kell lemérni (ezt az olaszok kiszámolták, ennyi tészta elvileg nem hízlal és általában elég is egy felnőttnek – serdülő korban levő sáskák fejadagját nyilván fel kell szorozni!!!) ha felnőtt fejjel nem elég, tessék gyümölcsöt enni utána...ha az sem elég, akkor fagyit. Ha még mindig éhes vagy, akkor fordulj dietológushoz.

ajánlott tészták: bármilyen fajtájú, méretű, felületű penne illetve a szélesmetéltek teljes skálája kiváló ehhez a szószhoz 

Elkészítés

2 zsenge (kb 2 cm atmérőjű) cukkinit szépen megmosunk, majd felkockazunk vagy felkarikázunk - ez kizárólag esztétikai kérdés. Ha a kockák mellett döntünk, akkor kb másfélszer 1 centisek legyenek, ha viszont karikapártiak vagyunk, akkor azok legfeljebb fél centi vastagok legyenek, hogy az egész rendesen atfőjön.

A 100 g füstölt husit csíkokra vágjuk és egy leégésmentes serpenyőben pár percig pirítjuk (ha még nincs, akkor szülinapra kérj a családtól kerámiamázas serpenyőt, jobb mint a teflon és látod is, mit főzöl). Ha hagymát is szeretnénk bele tenni, most gyorsan karikázzuk fel és a sercegő füstölt husival roggyantsuk össze. Ha bármilyen okból nem vagyunk hagymások, vagy csak most vettük észre, hogy elfogyott otthon, akkor teljesen nyugodtan kihagyható.

Ha már szépen serceg a hagyma és a husi, hozzáöntjük az olajat és felmelegítjük, hadd forrósodjon csak fel, majd hozzá adjuk a felaprított cukkinit. Szépen összekeverjük, majd egy-két csipet borsot és egy jó adag fokhagymát hozzáadunk. Fedővel lefedjük és pár percenként átkeverjük. 

Nagyjából tíz perc lassú tűzön való rotyogtatás után hozzáadjuk a pucolt paradicsomot – lehet egészben rátenni, a következő forgatáskor úgyis egy fakanállal szétcincálható. 

Még egy jó tíz percig főzzuk, akkor jó, amikor a paradicsom már csak kevéssé felismerhető és a cukkini sem túl kackiás. Nagyjából 20-25 perc alatt elkészül.

Megfőzzük a tésztát, nem kell olaj a főzővízbe, csak egy kanál só (már aki nincs eltiltva tőle). Leszűrjük, lecsepegtetjük és azonnal hozzákeverjük a szószhoz. Ha nem tálaljuk azonnal, mert például leves van előtte, vagy valakire várni kell egy picit, akkor a serpenyőben fedő alatt tartsuk tálalásig, amikor is többször jól átkeverjük és elosztjuk a tányérokon. Az asztalnál mindenki szépen megsajtozza magának ízlés szerint.

Mennyei nyári ebéd, jó étvágyat hozzá.

PESTO

Pestotörténet

Pestare – nyomorgatni, gyűrni, taposni, agyalni, egyszóval pépesre verni. Innen jön a „pesto” szósz neve, amelyet hagyományosan egy márványmozsárban fa pisztillussal avagy mozsártörővel addig nyüstöltek, amíg finom pépet nem kaptak. Az első pestokról antik időkből szólnak a hírek, de igazi receptek csak a 18. századból maradtak ránk.

Ajánlott tészták a pestohoz: bavette, spaghetti, farfalle, gnocchi sardi – vagy amit találunk

 Én ezeket találtam, lefordítgattam nektek, jó étvágyat hozzá

GENOVAI PESTO– ez kétségkívül a leghíresebb (vigyázat, afrodiziákum hírében áll..)

-2 gerezd fokhagyma

-5 dkg bazsalikomlevél

-1dl extraszűz olivaolaj

-reszelt pecorino (bárány) sajt  

-1 kanál (kb 15 g) fenyőmag

-6 kanál (kb 60 g) reszelt parmezánsajt

-1 csipet só

-fűszermozsár

A bazsalikomot ne mossuk meg, csak törölgessük át egy puha konyharuhával, majd tegyük a fűszermozsárba egy csipet nagy szemű sóval  és a fokhagymával, majd kezdjük el morzsolni. A nagyszemű só azért kell, mert megtartja a bazsalikom szép színét és segít, hogy egyenletesen pépesítsük a bazsalikomlevelet. Amikor a bazsalikom kiengedi a jellegzetes smaragdzöld levét, hozzáadjuk a fenyőmagot és tovább morzsoljuk, gyakorlatilag krémmé préseljük. Amikor ez is megvan, szép lassan hozzáadagoljuk a kétféle reszelt sajtot, és tovább kavirnyáljuk. Amikor szép krémes, kész a szósz.

ajánlott tészták: bavette, spaghetti, farfalle, gnocchi sardi

Meg se próbáljuk mixerrel, mert a bazsalikom illóolajai úgy elillanak, mint a huzat, nem lesz finom. Ugyanezért célszerű gyorsan dolgozni.

PESTO LÓBABBÓL

 -1 gerezd fokhagyma

-3 kanál olivaolaj

-7 dgk báránysajt

-3-4 mentalevél

-pár szem nagyszemű só

A friss lóbabot kihántoljuk és a magokról a héjat lehúzzuk. A fokhagymát és a sót a mozsárba tesszük és krémmé dörzsöljük. Utána hozzáadjuk a nyers lóbabot és szépen lassan elkezdjük krémmé törni. A lóbab eléggé sok levet fog ereszteni, ezért amikor soknak érezzük,a reszelt báránysajtot elkezdjük hozzáadagolni, hogy felvegye a lóbab levét. Amikor már szép kompakt krémünk van, hozzáadjuk a mentaleveleket és elkeverjük benne.

  

A lóbabot az olaszok nagyon szeretik, tipp: ha főzzük, leveskockával és egy kisebb babérlevéllel tegyük, utána vajon átforgatva, vagy pár csepp olivaolajjal mennyei köret.

Gyorsabb pesto-k, mixerrel-ugyanúgy olasz receptek, ne ijedjünk meg J

TRAPANI PESTO

-1 gerezd fokhagyma

-1 marok reszelt báránysajt

-1 csokor bazsalikom

-bors

-5 dkg hámozott mandula

-25 dkg paradicsom

Először is meg kell hámozni a mandulát (pár percre forró vízbe dobni, majd lehúzni a barna „bőr”-t a magról), ugyanígy forró fürdővel megházmozni a paradicsomot is és kivágni a zöld kemény csutkát.

A mandulát, a paradicsomot, a bazsalikomot és a fokhagymát összeturmixolni. A pesto készen van, lehet megfőzni a tésztát, pár csepp olivaolajjal köríteni és serpenyőben jól elkeverni a szósszal.

SZICÍLIAI PESTO

-1 gerezd fokhagyma

-egy szép csokor friss bazsalikom

-50 g fenyőmag vagy mandula

-50 dkg fürtös apróparadicsom

-15 dkg tehéntúró

-10 dkg reszelt parmezán

-só ízlés szerint

-pár szem frissen tört bors

Kereszt irányban megvagdosni a paradicsomokat, kicsumázni és mosogató fölött kinyomkodni a magokat (nem fognak kelleni), utána egy üvegtálba tenni és botmixerrel jól átdolgozni. Egyenként minden hozzávalót beletenni és turmixolni. Ha a mixer alacsonyabb fordulatszámon megy, krémesebb, ha magasabbon, akkor hígabb lesz a pesto. A sót és a borsot a legvégén kell hozzáadni.

RUCOLÁS PESTO

-1 gerezd fokhagyma

-1 dl olivaolaj

-5 dkg fenyőmag

-10 dkg rucola

-5 dkg reszelt parmezán

-5 dkg reszelt báránysajt

-só

Hozzávalókat egy mixerbe tesszük és alacsony fordulatszámon pépesítjük. AZ olivaolajat apránként adogatjuk hozzá, amikor szép homogén krém, nem kell bele több olaj.

SPÁRGÁS PESTO

-30 dkg friss spárga

-olaj – a krémesítéshez

-8 dkg reszelt parmezánsajt

-2 dkg reszelt báránysajt

-2 dkg fenyőmag

-fehérbors, só

Megpucoljuk és megpároljuk a spárgát, majd két-három centis darabkákra vágjuk és hűlni hagyjuk. A spárgacsúcsokat külön eltesszük, azzal fogjuk díszíteni a kész ételt. Amikor a spárga langyos, az összes összetevővel együtt turmixgépbe tesszük és összedolgozzuk.

feketebari

MENTÁS PESTO

-20 friss illatos mentalevél

-2 dkg fenyőmag

-2 dl olivaolaj

-só bors ízlés szerint

Turmixgépben összedolgozni, felhasználásig hűtőben tárolni. Ez a pesto nem tésztához, hanem halakhoz, húsokhoz való.

KIS TÉSZTATAN

PASTASCIUTTA (AVAGY SZÁRAZTÉSZTA FINNUGRUL) OLASZOSAN

A tésztát mindig sok vízben, olaj nélkül főzzük. A vizet természetesen meg kell sózni, de ne tegyetek hozzá olajat!! Amikor forr, mehet a tészta, percenként legalább háromszor át kell keverni, hogy ne ragadjon össze. A Magyarországon is kapható Barilla csomagoláson rajta van, hány percig kell főzni, de azért érdemes megkóstolni, hogy milyen állagú – amikor készen van, le kell szűrni, de nem szabad hideg vizet ráengedni,  mert tönkreteszi. Amikor lecsöpögtettük néhány gyors, határozott mozdulattal, egy serpenyőbe tesszük, alágyújtunk, finoman pár csepp olivaolajat csurgatunk rá, hogy fényeske legyen, de ne ússzon a zsírban, rápakoljuk a szószt és jól átkeverjük. Azonnal tálaljuk és fogyasszuk, az olaszos tészta nem várja meg a későket, ezért szoktak előételeket tálalni a pasta előtt, erről majd még értekezem.

A halas és a gombás tészták kivételével mindenre mehet reszelt sajt (pecorino / báránysajt vagy parmezán ha olaszosan főzünk) vagy a szicíliai receptekhez "ricotta cotta" főtt túró is nagyon finom (halvány fogalmam sincs, hogy lehet-e kapni, mindenesetre ha véletlenül látunk  ilyet közértben, tudjuk mire való)

Lássuk, milyen olasz tészták vannak 

A tésztáknak rengeteg vállfaja van, én most a kedvenceimet fogom kiemelni. Képeket nem tudok mellékelni, mert letiltotta a blog.. most mit mondjak, ingyen reklám lett volna a nagy olasz tésztaiparnak. A kiváncsiaknak ajánlom a gugli képkeresőt :-)

BAVETTE (ejtsd: bávette)

hosszú, lapított,kissé homorú tészta: hasonlít a hosszúmetéltre. Halas, tengeribizgenytyűs, pesto-s ételekhez kiváló

BUCATINI (ejtsd: bukátini)

hosszú, belül lyukas tészta, közép-Itália egyik kedvence. Sűrű, nehezebb szószokhoz – pl „amatriciana”

CASARECCE (ejtsd: kázáreccse)

kunkori rövidre vágott, szicíliai eredetű, nagyon fincsi tészta! Gyakorlatilag minden szószt magába tud zárni, padlizsános, paradicsomos, túrós, bazsalikomos szószokhoz – pl „alla norma”

-én a soksajtosokhoz nagyon szeretem (pl egy doboz tejszínen megolvasztok 10-15 dkg gorgonzola (márványos) sajtot – ez a szósz pillanatok alatt kész van, amikor a tányéron van, még lehet hízlalni a ludat egy szórásnyi parmezánnal)

FUSILLI (ejtsd: fuzilli)

csigavonalban tekeredő, rövid tészta. Közép és észak- Itália kedvelt eledele, gyakorlatilag mindenhez jó – pörköltökhöz is, ha nincs idő a nokedlihez. Az én konyhámból soha nem hiányzik.

PENNE RIGATE (ejtsd: penne rigáte)

a penne tészta nem ismeretlen Magyarországon, ha jól tudom, a spaghettivel és a lasagnevel együtt nagyon népszerű. Hasonlóan a fusillihez és a casereccehez univerzális tészta. Bolognai szósszal isteni. Érdemes megfigyelni, hogy van sima és redőzött felületű penne, én ez utóbbit javasolnám, jobban felveszi a szószokat.

RIGATONI (rigátóni)

még sosem csináltam, de már ettem ilyet, ezt a tésztát nem csak főzik és húsos szószokkal eszik, hanem töltik és utána sütőben tepsiben főzik/sütik, nagyon finom.

CANNELLONI (kánnelloni)

Töltenivaló tepsis tésztaféle, húsos szósszal, illetve spárgás túrós szósszal mennyei. 

SPAGHETTI (szpágetti)

hosszú, henger alakú, tömör tészta. A legegészségesebb az összes közül (táplálkozáskutatók szerint). Nápolyi születésű világpolgár, mindenhol ismerik. Finom és gyakorlatilag végtelenségig variálható a passzoló szószok mennyisége, minősége. Egyszerű paradicsomszósszal is nagyon finom, én az „olio-aglio-peperoncino” változatban szeretem a legjobban: egy csipet őrölt csípőspaprika, egy csipet fokhagymapor és egy lehelletnyi olivaolaj. Nyáron utolérhetetlenül könnyű ebéd és 10 perc alatt kész van.

FARFALLE (fárfálle)

gyermekek kedvence, vidám, finom tészta, pestohoz és általában zöldséges szószokhoz.

LASAGNE (lázánnye)

a lapos durva. Természetesen az omonim étekhez való tészta (recept egy korábbi postban). Eredetét tekintve emiliai, rakott tészták alapja.

GNOCCHETTI SARDI (nyokketti szárdi)

kagyló formájú apró, szárd eredetű tészta, igazi tavaszi finomság vajon és fehérboron párolt petrezselymes zöldborsóval. Barilla bácsi darált húsos és túrós szószokhoz ajánlja. Mindenképp kipróbálandó!

Majd jönnek receptek is :-) addig is jó tésztanulást!

SIENA

Utazzunk ma Toszkánába, de ne Firenzébe és ne is Pisaba, hogy ennedik bugyuta turistaként beálljunk a torony árnyékába, mintha tartanánk, el ne dőljön. Nézzünk el Sienába, a téglavárosba. Legegyszerűbb vonattal vagy busszal érkezni, a Firenzétől 70 km-re található középkori csodába. A belvárosba autóval meg sem próbáljunk bemenni, mert nem lehet, ennek több oka is van, egyik például, hogy egyes belvárosi utcákon csak oldalazva lehet haladni, annyira szűkek. Egy kedves barátosném ott tartózkodásunk alatt megfigyelte, hogy az itt cirkuláló kukásautókat és az utcaseprőautókat ezekre a szűk a sikátorokra tervezték és arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg a hét törpe vezetheti azokat. Apropó, itt kell felhívnom a figyelmet arra, hogy a sienaiak nem túl magasak, aki meghaladja a 175 cm-es magasságot, az tartsa szem előtt, hogy a szemöldökfa nagyon csúnya lila csíkot hagy a homlokon, ha lefejelik, ezért legyünk alázatosak és az ajtókon főhajtással közlekedjünk.

Akkor nézzük az alapfelszerelést: a kedves turistánál legyen: víz, egy útikönyv és egy ici-pici szótár, valamint némi zsebpénz, mert minden belépős és Siena egyébként is eléggé drága. Urbánus legenda szerint a főtéren nyáron tojást lehet vígan sütni, ha valaki a téglakövezetre pottyantja a koleszterin- és fehérjebombát. Siena egy érdekes város, a középkorban vezető szerepe volt, amelyet aztán a reneszánszban a szomszédos Firenze felemelkedésével elvesztett. Nem meglepő, hogy Firenze és Siena lakói nem kimondottan kedvelik egymást. Mondhatni nagyon nem kedvelik egymást. Erről már írtam, a campanilismo itt tapithatóan jelen van. Visszatérve Sienara, a vörös téglából épült középkori belváros tizenhét kerületre oszlik, ezek az Aquila (Sas), Bruco (Hernyó), Chiocciola (Csiga), Civetta (Bagoly), Drago (Sárkány), Giraffa (Zsiráf), Istrice (Sül), Leocorno (Egyszarvú), Lupa (Nőstényfarkas), Nicchio (Kagyló, de Boccaccionál női intim szőrmókot ért e szó alatt az irodalomtudomány), Oca (Lúd), Onda (Hullám), Pantera (Párduc), Selva (Erdő), Tartuca (Teknős), Torre (Torony) és Valdimontone (Kosvölgy). 

Hogy miért soroltam fel őket? Mert Siena minden egyes szuvenírboltjában helyes kis zászlókat és mindenféle ajándéktárgyakat árulnak, most már tudjuk, hogy ezek az egyes városrészekhez tartoznak. Helyi sajátosság, hogy évente kétszer leszórják a városháza előtti nagy, kagyló alakú teret homokkal és a tizenhétből soshúzás után megmaradó tíz, ún. contrada (vagyis kerület) megküzd a Palio-ért, ami nem más, mint egy zászló, amit a nyertes contrada egy évig büszkén őriz. Talán ismerősen cseng ez a szó, ennek egyszerű oka van, a magyar „pálya” szó bizony innen ered. A díj után magát a versenyt is Palionak hívják. Az állatvédők legnagyobb gyönyörére ez egy lovas rendezvény, ló és lovasa mint az őrület rohangászik körbe a téren és a leggyorsabb értelemszerűen a nyertes. Erre a rendezvényre évente kétszer kerül sor, az első július másodikán (Sarlós Boldogasszony ünnepén), a második augusztus tizenhatodikán, Nagyboldogasszony ünnepe utáni napon tartják. 

Talán egész Olaszország leghangulatosabb rendezvénye, ennek megfelelően a város gyakorlatilag megközelíthetetlen a turisták hadának köszönhetően. Ezért, aki meg akarja nézni, tegye, de aki nem óhatja, hogy a tömeg összeroppantsa, ellenben szeretne kis múzeumnézésben elmerülni, annak az alábbi helyeket tudom ajánlani: Dóm, az ún. Palazzo Pubblico, a Torre del Mangia és természetesen a Corso. Természetesen számos más néznivaló is van, de ezek a kötelező kategóriába tartoznak.

Ha valaki vásárolgatni akar, akkor kövesse a „saldi” avagy akciós feliratokat, januárban és júliusban vannak a legnagyobb leárazások, nagyon jó üzleteket lehet kötni.

Az étkezést illetően kéretik nagyon figyelni, számos étterem ajtaján kis óraszerű matrica jelzi a nyitvatartást engem már penderítettek ki fél háromkor étteremből, mert akkor zártak. Szóval nem feltétlenül pátyolgatják az időérzékét elvesztő külföldit, és jegyezzünk meg egy fontos dolgot, az olasz üzletek túlnyomó többsége egy óra körül bezár és csak négykor, fél örkor nyit újra. Ennek egyenes következménye, hogy ha rosszul ütemezünk, utcán találhatjuk magunkat a negyven fokos hőségben és még egy pohár hideg vizet sem fogunk tudni kérni.

Nos, jó városnézést, és sok sok finom panforte-evést a Nannininél J

A saját sienai fotóimat sikerült eltüntetnem, ezért interneten szolgáltam ki magam – csak a korrektség kedvéért.

azannya, lazannya!

Kértétek, íme, így lesz fincsi és olaszos a “lasagne”: kell hozzá egy tűzálló tál, a szósz, sonka, tojás, sajt és némi lasagne-tészta. Először is, a tésztát nem főzzük meg előre vízben. A szósz a lelke a finomságnak, lássuk: 60 -80 dkg darált husi (én sertés-marha kevertet szoktam venni). Egy nagy fej hagymát megpucolunk, ledaráljuk (én azért szoktam darálni a hagymát, mert a férjem nem eszi meg ha hagymadarabkákat talál a szószban, de az ízét szereti, ugyanez érvényes a fokhagymára, abból sokszor granulátumot használok) a hagymát egy kisebb lábasban egy kevés olajon átforraljuk, ha van otthon füstölt szalonna, azt kokcákra vágva most kell beletenni és átforralni. Majd a husit hozzáadjuk és fehéredésig keverjük. Ekkor annyi vörösborral felöntjük, ami épp ellepi, sózzuk, ízlés szerint pici borssal megszórjuk, 3-4 zsályalevelet rátépkedünk, egy csipet szurokfűvel és ugyanennyi majorannával megszórjuk és belezúzunk pár gerezd fokhagymát (vagy hozzáadunk egy kiskanál fokhagymaport). Nagyjából ötven percig rotyogtatjuk, közben persze meg kell időnként keverni, nehogy leégjen, majd hozzáadunk egy liter (nem cukrozott) paradicsompürét és átforraljuk. Amíg fő 15-20 dkg sonkát, ugyanennyi sajtot (mozzarella, trappista, scamorza – ha lehet kapni) kockákra vágunk és megfőzünk 5-6 tojást, amit felkarikázunk.

A szósszal lehet ám trükközni, ha 10-15 dkg gombát teszünk bele, még finomabb lesz, ha krémesre akarjuk, tegyünk bele egy kis doboz főzőtejszínt, tejfölt, vagy besamelt. Egyik finomabb, mint a másik, lehet variálni!

Amikor minden kész, elővesszük a tűzálló tálat és bekapcsoljuk a sütőt 160 fokra. Kezdődhet a rétegezés: egy pici olaj az aljára, arra mehet egy kevés szósz, majd azon szépen egymás mellé egy rétegben elrendezzük a lasagne lapokat, arra mehet pár kanál szósz, azon szépen elrendezünk néhány tojáskarikát, majd a karikák közé beszórjuk a sajt és sonkakockákat. Sorban rétegezünk, amíg minden összetevő el nem fogy (lasagne valószínűleg fog még maradni, nem baj, fel lehet két héten belül használni – utána viszont fennáll a veszélye, hogy a levegő nedvességtartalmától szittyós lesz). A záró réteg szósz legyen, amit jó vastagon meghintünk reszelt parmezánsajttal. Készen vagyunk, mehet a sütőbe, nem kell lefedni. Amíg megsül szépen elmosogatjuk az összekoszolt edényeket és megterítünk. 

Garantált siker kicsiknél és nagyoknál, mint tudjuk, Garfield macska kedvence és egyes szóbeszédek szerint  Ciceró is imádta. Bár őszintén szólva nem tudom hogy ez utóbbi jeles történelmi személy honnan szerzett hozzá paradicsomot..

SÜSD MEG! avagy finomságok, amelyeket soha semmilyen diétás program nem hagyna jóvá

Hogyan is kezdődik a calabriai szakácskönyv? Végy pár kiló erőspaprikát, paradicsomot, mozzarellát és báránysajtot és vagy kétszáz liter olajat. Fűszernek használd a rozmaringot, a szurokfüvet (oregano), a petrezselymet, a zsályát  és a fokhagymát. A klasszikus “pizzaízt” adó kakukkfüvet pedig felejtsük el, nem fog kelleni. Mivel én nem használok erőspaprikát, kihagyom a  receptekből, de nyugodtan bármihez hozzá lehet adni, ízlés szerint természetesen.

Nem is tudom, honnan érdemes kezdeni, talán Itália legismertebb étkével, a pizzával (2 pizzához 300-350g finom liszt, 1 csomag élesztő, 3-4 kanál olivaolaj, fél bögre langyos, cukros tej az élesztő felfuttatásához, só, kelesztőtál – 1 óra melegben). A pizzára az olaszok mindent, de mindent képesek rápakolni, még a Nutellás pizza is létezik, de amikor a floridai ananászost meglátják, nos, az rosszabb, mint a zászlóégetés. Tehát, ha nem akarunk olasz ellenségeket szerezni magunknak, akkor inkább ilyen pizzát csak és kizárólag titokban, a kamrában a polc alá bújva fogyasszunk. Mivel a pizzát önmagában ismerjük, nem szeretném feleslegesen az ennedik receptet feltölteni, ehelyett próbáljunk ki valami sokkal finomabbat. Azért természetesen a pizzatésztára szükségünk lesz, tehát gyorsan gyúrjunk be egyet és amíg kel, vegyünk egy keverőtálat, öntsünk bele kb 2 dl (NEM CUKROZOTT) paradicsomszószt, vagy még jobb, forrázzunk le 3 nagy, vagy 15 apró paradicsomot, hámozzuk meg és törjük össze egy villával. Ebbe mehet egy csipet szurokfű, egy csipet só és egy kanál olivaolaj. Kockázzunk fel 1 mozzarellát* és némi sonkát, majd öntsük bele a fűszeres paradicsompépbe. A pizzatésztából formázzunk kb 10 cm átmérőjű kellemesen kilapított pizzácskákat, a közepére halmozzunk a sonkás-sajtos paradicsomszószból és hajtsuk félbe. Jól le kell nyomkodni a széleket, hogy ne folyjon ki. Amikor az összes tészta elfogyott, forró olajban süssük ki a holdacskákat, hagyjuk cseppet hűlni, ha nem muszáj, ne égessük össze magunkat a forró töltelékkel és élvezzük a “panzerotto” nevű finomságot.

                * a mozzarella véletlenül se legyen ún. pizzamozzarella, mert az nem finom. Viszont ahhoz, hogy elkerüljük, hogy eláztassa a pizzát, vagy bármely más ételt, a főzést azzal kezdjük, hogy  kegyetlenül kifacsarjuk a sajtocskát (ökölben megszorongatjuk és hagyjuk, hadd csurogjon ki belőle a tejszerű lé, majd egy kis tálkában hagyjuk, hadd csöpögjön még, ha van benne. Azért ne szorítsuk annyira, hogy szétszakadjon. Hadd dolgozzon az a józan paraszti ész).

A másik szuperfinom alakgyilkos neve “parmigiana”. Ez valójában rakott padlizsán és az egész mediterráneum fogyasztja – nem véletlenül, mert nagyon nagyon finom. Kell hozzá 3 padlizsán, olaj sütéshez, pár csepp olivaolaj a tűzálló tálhoz, 1 liter paradicsomszósz (nem cukrozott!! Tessék megnézni az összetevőket a dobozon, vagy az üvegen!), 2 fej lilahagyma, fokhagyma, 10-15 dkg főtt (esetleg füstölt) sonka - prágai, vagy hasonló, ne spóroljunk gépsonkával, mert nem lesz finom, 2-3 mozzarella, és bármilyen fellelhető sajt kockára vágva, vagy nagy lyukú reszelőn lereszelve, 10 dkg reszelt parmezánsajt a tetejére. A padlizsánokat kéretik felvagdosni kb 1 cm vastag szeletekre, besózni, majd egy órára egy tésztaszűrőben a mosogatóba tenni, hadd csöpögjön ki belőle a keserű lé. Ha letelt az óra, konyhai törlővel (ebből sok fog fogyni) alaposan leitani a keserű barna levet, majd forró olajban szépen kisütni a szeleteket. Amikor készen vannak, konyhai törlőre tesszük őket, hadd csöpögjön le legalább egy kicsi abból a rettenetes adag olajból, amit felvesz. Amíg a padlizsán sóban áll, elkészítjük a paradicsomszószt e csodához: megpucoljuk és ledaráljuk a hagymát, azt egy pici olajon megpároljuk, majd ráöntjük az összes paradicsomszószt és egy pár csipet szurokfüvet zsályát szórunk bele, valamint ízlés szerint 1-2 gerezd fokhagymát beleaprítunk, és picit megsózzuk (vigyázat, a sonka valószínűleg már sózott és a sajtok is, ésszel sózzuk a szószt). Ezt egy fél óráig rotyogtatjuk, időnként azért keverjük meg, nehogy leégjen. Amikor kész a szósz , bekapcsoljuk a sütőt 200 fokra (alul-fölül), amíg fölmelegszik, fogunk egy tűzálló tálat, pici olivaolajjal megkenjük az alját és szépen elkezdjük rétegelni a finomságokat: padlizsán, sajt és sonka (főtt tojást is tehetünk bele, csak finomabb lesz) paradicsomszósz, hogy ellepje – addig rétegelni, amíg elfogynak a hozzávalók, az utolsó padlizsánrétegre csak szósz kerüljön, erre kell rászórni a 10 dkg parmezánt. Be a sütőbe, 40 perc. Le ne takarjuk a tálat, mert az egész elázik! Tálalás előtt éles késsel a tűzállótálban felvágjuk és "kockákban" a tányérokra szedjük. Nem árt utána egy csepp gyomorkeserű vagy egy citromfagyi 

Létezik ám ennek egy "light" verziója is: ha grillezzük a padlizsánt, tetemes mennyiségű olajtól szabadítjuk meg a parmigana-t. Nem mondom, hogy ugyanolyan finom, mint a sült padlizsános, de így is mennyei!

Harmadikként a calabriai “tócsni”, avagy “frittelle”. Alaprecept: keverőtálban felverni 3-4-5 tojást, picit sózni, majd 100 gr reszelt parmezánt beleszórni és lisztet addig adagolni, amíg rettenetesen ragacsos, szaggatható tészta nem lesz belőle. És itt jön a java, ebbe a tésztába mindenfélét lehet keverni, kanállal forró olajba szaggatni majd mindkét felét aranybarnára sütni. Nekem a tökvirágos a kedvencem: a tökvirágokat be kell áztatni egy pár órára, majd leszedni az alsó pici szúrós , zöld szirmokat és lecsippenteni a szárakat. A virágokat célszerű kinyitni, hogy meggyőződjünk róla, nincs-e benne lakó, majd egy leveskockát feloldunk annyi vízben, ami épp ellepi a virágokat és átforraljuk, hogy összeessenek. Persze nagyon finom tökvirág helyett hagymával, krumplival, ici-pici halacskákkal ( gianchetti/neonata/pesce ghiaccio) fogalmam sincs, hogy hívják magyarul, még az angol wiki is csak olaszul ismeri, de egész biztosan lehet kapni mélyhűtve, télen fincsi apróra kozkázott sütőtökkel, répával de szerintem bármit bele lehet aprítani, mindenképp finom lesz.

Írtam, hogy a petrezselyem is jó szolgálatot tesz a konyhában. Nos, ha dél-olaszosan főzünk, akkor az újkrumplira nem petrezselyem, hanem rozmaring kerül, a petrezselyem a fokhagymával együtt a halacskákhoz finom. Egy jó kis spagetti recept: végy egy szelet kardhalat (amit a főzés során fakéssel kockákra kell szétszedni), vagy egy csomag fagyasztott tenger gyümölcseit, vagy tintahalkarikákat. Tedd bele egy teflonos serpenyőbe, dobj rá 6-7-8 apró paradicsomot (meghámozva) és egy csepp olajon és egy dl száraz fehérboron olvaszd fel, egy csipet sóval, petrezselyemmel és fokhagymával ízesítsd – fedő alatt közepes, vagy kis lángon (hogy finoman rotyogjon) időnként átkeverve párold nagyjából negyed órán át, majd kb 1 dl (nem cukrozott) paradicsomszószt adj hozzá és forrald össze. Kész a szósz. Barilla bavette, vagy linguine (hosszú, lapos tészta, nem tudom, hogy hívják finnugor nyelveken) tészta a legjobb hozzá, vagy ha az nincs spaghettivel is finom. A tésztát forrás közben keverjük át párszor, NE adjunk olajat a vízhez, csak ízlés szerint sót és ne mossuk át hideg vízzel amikor készen van, hanem csepegtessük le gyorsan, majd ügyesen öntsük rá a szószra, keverjük jól át, így tálaljuk.

Jó főzőcskézést! 

És főleg, jó étvágyat!

Szeresd felebarátodat

Campanilismo. Olasz szó, jelentése nagyjából lokálpatriótát jelent. Középkorban már ismert jelenség, “oda tartozol, amelyik campanile-t látod a házadból”. ( A campanile a templom harangtornya – Olaszországban sokszor külön áll, leghíresebb ezek közül talán a pisai ferde.) Csak nagyjából “lokálpatrióta”, mert az összetartozást a szomszéd falu/campanile lakosainak szenvedélyes gyűlölete szítja csak igazán. És itt az olasz psziché mélyére látunk: olyan ez, mint egyfajta piramis. Ha nincs szomszéd campanile-s, akit utálni lehet, akkor a szomszéd nagyvárost utáljuk, ha az sincs, akkor a szicíliaiakat meg a milánóiakat. A nápolyiakat is lehet utálni és persze a Lega (némileg fajgyűlölő szélsőséges párt, jellemzően Észak-Olaszország a bázisuk) bármely városát, hiszen azok úgyis utálnak mindenkit, aki nem közülük való. Országhatárt átlépve leginkább a franciákat utálják, a többiekkel semmi bajuk, sőt, külföldön szinte el is felejtik egymás egyébként kötelező utálatát. A magyarokkal délen nem nagyon van bajuk, ennek az is lehet az oka, hogy nem feltétlenül tudják, hogy mi az a Magyarország. Természetesen van néhány név, amelyek szakszerű olasz kiejtésével pillanatok alatt biztosan meg tudjuk értetni, honnan jöttünk, lássuk hát híres magyarjainkat: a 30 fölöttiek mind tudják, hogy ki az a Puszkász és ki az a Szekszi Dzoltán (ejtsd szexi, de értsd Szécsi Zoli, a pólóválogatott kapusa) és persze “nagyon szeretik” Cicciolinát is….na jó, őt nem szeretik, és nagyon nehéz kiverni őt a fejükből, ugyanis képviselői nyugdíjat húz az állambácsitól és az biza nem két fillér itt  – viszont kárpótásként sokan ismerik még Osvárt Andrea gyönyörű és nagyon tehetséges színésznőt is, csak nehezen békülnek ki azzal, hogy miért van férfi neve (Andrea olaszul Andrást jelent). Északon kicsit más a helyzet, ugyanis nem ritka, hogy nemzetünk leányai az ősi mesterségnek hódolnak gyors és könnyű megélhetést remélve, ezért ne nagyon lepődjenek meg nőtársaim, ha kissé ferdén, vagy épp nyálcsorgatva méricskélik őket a pocakosodó urak, hiszen ők sajnos csak a bevett gyakorlatot követik. Erről nem szeretnék hosszabban értekezni, de azért jó ha tudunk róla, hogy bizony a magyar lányokat/nőket ukrán, román, bolgár stb keleti árucikk kategóriába sorolják és onnan nagyon nem könnyű kitörni.

Pár érdekesség, egyes városok lakói különböző sztereotípiákat személyesítenek meg, például Olaszországban a skót mentalitás szuperlatívusza csak egy genovai lehet, ők a fukarság megtestesítői, a vicenzaiak számura is érthetetlen módon de sikerrel elnyerték a "magnagatti" vagyis macskaevők titulust, ugyanakkor a csodaszép szicíliai Catania lakói a legkevésbé sem megtisztelő "truffatori" tehát a csalók bélyeget viselik magukon. Az Észak-Dél ellentéte a két póluson nyelvi szinten érzékelhető, délen, ha kásafalókat (polentoni) emlegetnek, azok biztosan a „gőgös és beképzelt”  északiakról van szó, ha északon parasztoznak (terroni), akkor minden kétséget kizáróan a Rómától, a radikálisabbak szerint a Pó-alföldtől délre lakó „bunkó” népekről beszélnek.

A fentiek fényében igazán izgalmas ez az év, hiszen az Olasz egységes állam százötvenedik évfordulóját ünnepli az ország. Na már aki. Ugyanis Dél Tirol közölte, hogy ők ugyan nem fogják ünnepelni, és a Lega továbbra is szakadni akar a maffiózó déltől, a foci-bundabotrány csak úgy burjánzik, a parlament és a szenátus fortyog, mindenki utál mindenkit. Mégis, amikor a futball, a zene, a film, vagy a történelem szóbakerül, mind olaszok. Átölelik egymást és büszkék a közös múltra a jelenre és a jövőre, senkit nem érdekel, hogy az illető északi vagy déli, fekete vagy fehér, homo vagy hetero, fasiszta vagy kommunista. Mind olaszok.