Kértétek, íme, így lesz fincsi és olaszos a “lasagne”: kell hozzá egy tűzálló tál, a szósz, sonka, tojás, sajt és némi lasagne-tészta. Először is, a tésztát nem főzzük meg előre vízben. A szósz a lelke a finomságnak, lássuk: 60 -80 dkg darált husi (én sertés-marha kevertet szoktam venni). Egy nagy fej hagymát megpucolunk, ledaráljuk (én azért szoktam darálni a hagymát, mert a férjem nem eszi meg ha hagymadarabkákat talál a szószban, de az ízét szereti, ugyanez érvényes a fokhagymára, abból sokszor granulátumot használok) a hagymát egy kisebb lábasban egy kevés olajon átforraljuk, ha van otthon füstölt szalonna, azt kokcákra vágva most kell beletenni és átforralni. Majd a husit hozzáadjuk és fehéredésig keverjük. Ekkor annyi vörösborral felöntjük, ami épp ellepi, sózzuk, ízlés szerint pici borssal megszórjuk, 3-4 zsályalevelet rátépkedünk, egy csipet szurokfűvel és ugyanennyi majorannával megszórjuk és belezúzunk pár gerezd fokhagymát (vagy hozzáadunk egy kiskanál fokhagymaport). Nagyjából ötven percig rotyogtatjuk, közben persze meg kell időnként keverni, nehogy leégjen, majd hozzáadunk egy liter (nem cukrozott) paradicsompürét és átforraljuk. Amíg fő 15-20 dkg sonkát, ugyanennyi sajtot (mozzarella, trappista, scamorza – ha lehet kapni) kockákra vágunk és megfőzünk 5-6 tojást, amit felkarikázunk.
A szósszal lehet ám trükközni, ha 10-15 dkg gombát teszünk bele, még finomabb lesz, ha krémesre akarjuk, tegyünk bele egy kis doboz főzőtejszínt, tejfölt, vagy besamelt. Egyik finomabb, mint a másik, lehet variálni!
Amikor minden kész, elővesszük a tűzálló tálat és bekapcsoljuk a sütőt 160 fokra. Kezdődhet a rétegezés: egy pici olaj az aljára, arra mehet egy kevés szósz, majd azon szépen egymás mellé egy rétegben elrendezzük a lasagne lapokat, arra mehet pár kanál szósz, azon szépen elrendezünk néhány tojáskarikát, majd a karikák közé beszórjuk a sajt és sonkakockákat. Sorban rétegezünk, amíg minden összetevő el nem fogy (lasagne valószínűleg fog még maradni, nem baj, fel lehet két héten belül használni – utána viszont fennáll a veszélye, hogy a levegő nedvességtartalmától szittyós lesz). A záró réteg szósz legyen, amit jó vastagon meghintünk reszelt parmezánsajttal. Készen vagyunk, mehet a sütőbe, nem kell lefedni. Amíg megsül szépen elmosogatjuk az összekoszolt edényeket és megterítünk.
Garantált siker kicsiknél és nagyoknál, mint tudjuk, Garfield macska kedvence és egyes szóbeszédek szerint Ciceró is imádta. Bár őszintén szólva nem tudom hogy ez utóbbi jeles történelmi személy honnan szerzett hozzá paradicsomot..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése