SIENA

Utazzunk ma Toszkánába, de ne Firenzébe és ne is Pisaba, hogy ennedik bugyuta turistaként beálljunk a torony árnyékába, mintha tartanánk, el ne dőljön. Nézzünk el Sienába, a téglavárosba. Legegyszerűbb vonattal vagy busszal érkezni, a Firenzétől 70 km-re található középkori csodába. A belvárosba autóval meg sem próbáljunk bemenni, mert nem lehet, ennek több oka is van, egyik például, hogy egyes belvárosi utcákon csak oldalazva lehet haladni, annyira szűkek. Egy kedves barátosném ott tartózkodásunk alatt megfigyelte, hogy az itt cirkuláló kukásautókat és az utcaseprőautókat ezekre a szűk a sikátorokra tervezték és arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg a hét törpe vezetheti azokat. Apropó, itt kell felhívnom a figyelmet arra, hogy a sienaiak nem túl magasak, aki meghaladja a 175 cm-es magasságot, az tartsa szem előtt, hogy a szemöldökfa nagyon csúnya lila csíkot hagy a homlokon, ha lefejelik, ezért legyünk alázatosak és az ajtókon főhajtással közlekedjünk.

Akkor nézzük az alapfelszerelést: a kedves turistánál legyen: víz, egy útikönyv és egy ici-pici szótár, valamint némi zsebpénz, mert minden belépős és Siena egyébként is eléggé drága. Urbánus legenda szerint a főtéren nyáron tojást lehet vígan sütni, ha valaki a téglakövezetre pottyantja a koleszterin- és fehérjebombát. Siena egy érdekes város, a középkorban vezető szerepe volt, amelyet aztán a reneszánszban a szomszédos Firenze felemelkedésével elvesztett. Nem meglepő, hogy Firenze és Siena lakói nem kimondottan kedvelik egymást. Mondhatni nagyon nem kedvelik egymást. Erről már írtam, a campanilismo itt tapithatóan jelen van. Visszatérve Sienara, a vörös téglából épült középkori belváros tizenhét kerületre oszlik, ezek az Aquila (Sas), Bruco (Hernyó), Chiocciola (Csiga), Civetta (Bagoly), Drago (Sárkány), Giraffa (Zsiráf), Istrice (Sül), Leocorno (Egyszarvú), Lupa (Nőstényfarkas), Nicchio (Kagyló, de Boccaccionál női intim szőrmókot ért e szó alatt az irodalomtudomány), Oca (Lúd), Onda (Hullám), Pantera (Párduc), Selva (Erdő), Tartuca (Teknős), Torre (Torony) és Valdimontone (Kosvölgy). 

Hogy miért soroltam fel őket? Mert Siena minden egyes szuvenírboltjában helyes kis zászlókat és mindenféle ajándéktárgyakat árulnak, most már tudjuk, hogy ezek az egyes városrészekhez tartoznak. Helyi sajátosság, hogy évente kétszer leszórják a városháza előtti nagy, kagyló alakú teret homokkal és a tizenhétből soshúzás után megmaradó tíz, ún. contrada (vagyis kerület) megküzd a Palio-ért, ami nem más, mint egy zászló, amit a nyertes contrada egy évig büszkén őriz. Talán ismerősen cseng ez a szó, ennek egyszerű oka van, a magyar „pálya” szó bizony innen ered. A díj után magát a versenyt is Palionak hívják. Az állatvédők legnagyobb gyönyörére ez egy lovas rendezvény, ló és lovasa mint az őrület rohangászik körbe a téren és a leggyorsabb értelemszerűen a nyertes. Erre a rendezvényre évente kétszer kerül sor, az első július másodikán (Sarlós Boldogasszony ünnepén), a második augusztus tizenhatodikán, Nagyboldogasszony ünnepe utáni napon tartják. 

Talán egész Olaszország leghangulatosabb rendezvénye, ennek megfelelően a város gyakorlatilag megközelíthetetlen a turisták hadának köszönhetően. Ezért, aki meg akarja nézni, tegye, de aki nem óhatja, hogy a tömeg összeroppantsa, ellenben szeretne kis múzeumnézésben elmerülni, annak az alábbi helyeket tudom ajánlani: Dóm, az ún. Palazzo Pubblico, a Torre del Mangia és természetesen a Corso. Természetesen számos más néznivaló is van, de ezek a kötelező kategóriába tartoznak.

Ha valaki vásárolgatni akar, akkor kövesse a „saldi” avagy akciós feliratokat, januárban és júliusban vannak a legnagyobb leárazások, nagyon jó üzleteket lehet kötni.

Az étkezést illetően kéretik nagyon figyelni, számos étterem ajtaján kis óraszerű matrica jelzi a nyitvatartást engem már penderítettek ki fél háromkor étteremből, mert akkor zártak. Szóval nem feltétlenül pátyolgatják az időérzékét elvesztő külföldit, és jegyezzünk meg egy fontos dolgot, az olasz üzletek túlnyomó többsége egy óra körül bezár és csak négykor, fél örkor nyit újra. Ennek egyenes következménye, hogy ha rosszul ütemezünk, utcán találhatjuk magunkat a negyven fokos hőségben és még egy pohár hideg vizet sem fogunk tudni kérni.

Nos, jó városnézést, és sok sok finom panforte-evést a Nannininél J

A saját sienai fotóimat sikerült eltüntetnem, ezért interneten szolgáltam ki magam – csak a korrektség kedvéért.