Gyurmavirágok

A gyurmavirág technikailag ugyanúgy készül, mint az ehető változata, csak hideg porcelánt kell használni gumpaste helyett. Természetesen ehető festékek és pigmentek helyett akvarellt, akrilt, esetleg pasztellkrétat használhatunk, ki-ki preferenciái és gusztusa szerint. Nem készítek tutorialt, mert ezerszámra találhatók minden féle nyelven, inkább megosztom veletek az én munkám gyümölcsét.

Technikai adalék, ezekhez a virágokhoz a koh-i-noor anilinfestékét használtam, gyönyörű vibráló színei vannak.

orchidea

kármin vörös peonia

zöldes fehér peonia

rózsaszín peonia

SCRAP - ALBUM

Rövid szöveg lesz, ma beszéljenek a képek. Jártam-keltem kreatív oldalakon és a gugli videomegosztóján szuperszónikus ötletre leltem. Egy leleményes és nagyon ügyes hölgy zsebes albumot készített megsokszorozva a felhasználható felületet. Nem megyek bele a scrapbook rejtelmeibe, mert tényleg tele van vele a világháló, csak szeretném bemutatni, hogy kis időbefektetéssel, türelemmel, pár kilométer kétoldalú ragasztóval és minimális anyagköltséggel milyen jó kis albumot lehet összehozni.

A borító mókuseledeles (vagyis reggelihez fogyasztott zabpelyes) doboz egyik oldalából készült, a lapok egyszerű irodai fénymásoláshoz/nyomtatáshoz használt 80 grammos a4-es ívek. Internetről letöltöttem egy halom, saját használatra ingyen felhasználható mintát és krémszínű papírokra nyomtattam (összesen 20 A4-est használtam el nyomtatással), így a papírköltséget – ami a scrapbooknál tetemes összegre képes hágni – sikeresen a töredékére csökkentettem.

Az album alapvetően hat zsebből és azohoz csatlakozó fülből áll, hat nagy zsebbe illő kártyából és tizenöt kisebb, a hátsó zsebecskébe passzoló kis kártyából áll. A lapok darabonként 5 nagy és három kis felületet biztosítanak (az utolsó lapról elfelejtettem a kis zsebet és most már így marad, úgyhogy ott nem három kicsi, hanem egy nagy felület lett), ahova fotókat, belépőket, névjegykártyákat, szöveget, egyszóval bármit be lehet illeszeni ami csak egy albumba való.

Ja, az öregített hatást scrapbookoz való tintával és szivaccsal értem el, igazából ez volt az egyetlen, de szerencsére nem egetrengető kiadás (márcsak azért sem, mert ravasz módon szülinapra kértem).

Íme a képek.

első lap, jobbra a behajott fül látszik

első lap, a jobb oldali fül kihajtva, felül a zsebben megbúvó kártya
 húzófüle

első lap, teljesen nyitva, a kártya félig kihúzva

első lap teljesen nyitva, a kártya teljesen kihúzva (hátoldal) 

első lap hátoldala a kis zsebbel és a három kis kártyával, jobbra a második
 oldal behajtott füle 

második oldal kihajtva, az első lap hátoldalán levő három kis kártya
 láthatóan kiszedhető

második lap, a nagy kártyák félig kihúzva a zsebből

harmadik lap

negyedik lap

negyedik lap kihajtva

ötödik lap kis és nagy kártyákkal

ötödik lap kihajtva

hatodik lap kihajtva

hatodik lap behajtva

hatodik lap hástó oldala, album hátlapja

itt a vége, fuss el véle, ha tetszett, ragadj ollót és papírt és csinálj sokkal szebbet!

Gyurma. Mert szuper!

nyelvnyújtogatós vidám katicák és virágok kukorica-gyurmából

Nagyon szeretem, ahogy az olaszok csomagolnak. Bármit vásárol az ember, ha szól, hogy ajándékba vinné, gyönyörűen becsomagolják, lehet az gyerekjáték, ékszer, háztartási cikk, vagy keksz. Felárat nem számolnak érte, van annyi eszük, hogy ez az üzletpolitikájuk része.

Mivel én is szoktam eladni képeket, úgy gondoltam, hogy teljesen időszerű beszereznem az ízléses csomagolás kellékeit. Sajnos, ha ezeket nem mázsaszámra rendeli az ember, akkor igen boros áruk van, viszont jó hír, hogy a dekorációk lelke otthon is elkészíthető.

Én csomagolópapírt ritkán szoktam dekorálni, mert a képek elég nagyok és azokhoz bizony jó sok időre lenne szükség, úgyhogy a selyemszalagokkal együtt vadászat tárgyát képezik a különféle méretű és mintájú papírok. A többi azonban vígan elkészíthető, csak némi türelem, néhány kellék és kézügyesség szükséges hozzá.

Kezdjük talán a habbal a tortán, vagyis a gyurmával.

Milyen gyurmát használjuk? Szerintem mindegy, a lényeg, hogy keményre száradjon, tiszta legyen és sikerélményt nyújtson. Én kétféle gyurmával szoktam dolgozni, az egyik a FIMO cég levegőn száradó air basic gyurmája, a másik egy konyhában kutyulható csudacucc.

KÉSZEN KAPHATÓ LEVEGŐN SZÁRADÓ GYURMA

gombok

Kezdeném a készen kapható levegőn száradó gyurmával. Vízben oldódik, és alapvetően két színben kapható; fehér illetve terrakotta. Karácsonykor lehet kapni arany és ezüst verzióban is. Állagra nagyon hasonlít az agyaghoz, jól mintázható, de nekem csak 2-3 cm-nél nagyobb és 10 cm-nél kisebb tárgyak sikerültek elfogadhatóan. Nagyon szórakoztató, egyszerű dolgozni vele és a munkafelület ha készen vagyunk, kiválóan tisztítható.

gyöngyök

Nem tartalmaz mérgező anyagokat és nem büdös, nyugodtan lehet vele dolgozni akár kisgyermek mellett is – már ha éppen hajlandó szundikálni ugyebár. Én ebből az anyagból díszgombokat (fel ne varrjuk ruhára, mert nem vízálló!!) , gyöngyöket, karácsonyi és húsvéti díszeket készítettem. A kész tárgyakat két napig hagytam szikkadni, hogy rendesen kiszáradjanak, majd akrilfestékkel befestettem. A tartósság kedvéért lehet őket lakkozni, már csak azért is, mert az akrilréteg könnyen lepattanhat.

Keresd a gombokat és a gyöngyöket

Hogy ne legyen rémálom a munka, készítsünk elő egy-két dolgot, mielőtt leülünk dolgozni. Kelleni fog egy filléres műanyag tányéralátét. Ez azért praktikus, mert így nem az asztalt koszoljuk össze és pillanatok alatt tisztítható; egy nedvszívó kis konyhai törölköző, amiben folyamatosan törölgetni fogjuk a kezünket (minden ki fog jönni belőle); egy kifogyott toll, hogy kisebb részleteket bele lehessen vésni, vagy rajzolni, ugyanerre kiváló, ha filléres boltban találunk gagyi manikűrkészletet; egy kis tálkában egy kevés víz az ujjaink nedvesítésére; egy kopottabb műanyag ecset arra az esetre, ha különálló darabokat akarunk összeilleszeni, mert bizony ahhoz türelem és egy vizes ecset kell majd. Saját tapasztalat alapján nem igazán lehet jól tapasztani/ragasztani ezeket a darabokat, úgyhogy inkább maradjunk az egy darabból álló részletgazdag tárgyacskáknál. Ja és természetesen egy lapos aljú műanyag, vagy porcelán tányér: a kész remekműveket erre helyezzük el, itt fognak megszáradni. Nagyjából 24 óra elteltével fordítsuk meg a kis tárgyakat, hogy mindenütt rendesen megszáradjanak.

karácsonyfadíszek 

Száradás után elképzelhető, hogy nem vagyunk megelégedve a felülettel, semmi baj, egy finom körömreszelővel hozzá lehet nyugodtan nyúlni, sőt akár vizes szivaccsal is, de ez utóbbi esetben érdemes újra szárítani mindent.

Ha tetszik a gyurma színe, nincs is több dolgunk, ha azonban színesíteni akarunk, akkor íme a tennivalók. Amikor minden megszáradt, elő az akrilfestékekkel (ezt fillérekért még közértben is találunk, nem muszáj méregdrágán művészfestéket venni), vagy ha találunk akciósan DEKOR MATT festéket akkor azzal, egy bögre vízzel, egy 4-es és egy 0-s ecsettel (én Munkácsy – ecset mániás vagyok, nagyon jók, minden művészellátóban lehet kapni és nem vészes az áruk).

húsvéti díszek

Egy guriga papírtörlő mindig jó, ha kéznél van, ja és a lényeg, ha gombokat, vagy gyöngyöket készítünk, akkor egy, a tv-s dobozból megmentett hungarocell kocka és néhány fogpiszkáló nagyon jó szolgálatot fog tenni a szárításhoz. Az akrilfesték max 10 perc alatt érintésszáraz, higgyük el, és ne taperoljuk, ha nem muszáj. Másnap lehet lakkozni, ehhez én konkrétan amolyan filléres boltban kapható átlátszó körömlakkot használok, mert eleve benne van az ecset, tiszta és nem teszek vele semmit tönkre. A lakkozást kint a kertben, teraszon, vagy legalábbis nyitott ablak mellett végezzük, gyerekektől távol, mert káros és ugyebár kellően görényszagú.

KUKORICAGYURMA

És most jöjjön a csudagyurma. Ez egy teljesen más műfaj, konyhában kell elkészíteni az alapot, majd anyagában festeni. Itt az előkészület tart tovább, és az eredmény minden fáradságot megér.

Jöjjön a recept:

-100 g folyékony vinil ragasztó (ebből én mázsaszámra tartok otthon, mert rengeteg mindenhez használható, nem büdös és leginkább nem mérgező, csak fel kell keverni használat előtt) tipp: ha beleszerettünk ebbe a technikába, brikolázs-nagykerben nézzünk utána, mert kis kiszerelésben elég drága

-50 g kukoricakeményítő

-2 teáskanál folyékony vazelin, amit patikában lehet beszerezni és amit én légies könnyedséggel helyettesítek babaolajjal

-1 teáskanál kézkrém (én a legismertebb ősi fémdobozos kék kézkrémet használom erre)

-1 teáskanál citromlé

Elkészítés

Nézzünk körül a konyhában és vegyük elő a kicsit megkopott teflonos bevonatú viz/tej, egyébforraló hosszúnyelű edénykénket, köszönjük meg az eddigi konyhai szolgálatot és ünnepélyesen avassuk be a hobbitárgyak közé. Ugyanezt megtesszük egy elfáradt fakanállal is. Komolyan vonjuk ki ezeket a tárgyakat a forgalomból, mert ugyan nem fogunk mérgekkel dolgozni, de mégse együnk ragasztót.. És különben is a teflon apró darabokban az ételben végzi, úgyhogy szép lassan komolyan érdemes lecserélni porcelán bevonatú edényekkel.

lepkék és virágok

A ragasztót, a babaolajat és a citromlevet beleöntjük a tálkába és jól elkeverjük. Hozzáadjuk a keményítőt és csomómentesre keverjük. A legkisebb lángon alágyújtunk és rettenetesen elkezdjük keverni. A kotyvalék egyre jobban összeáll, ne ijedjünk meg, csak keverjük tovább. Teljesen normális, ha csomók keletkeznek, ne pánikoljunk be, csak keverjük tovább. Nagyjából 2 perc múlva a ragacs kezd elválni az edény falától, azonnal le kell venni a tűzről; gyorsan kifeszítünk egy kb 30 cm hosszú folpackot, jó alaposan bekrémezzük vagy beolajozzuk a kezünket és a fólia közepére kivakarjuk a masszát. A fakanalat is alaposan lepucoljuk, visszarakjuk a kis forralóba és gyorsan langyos vízzel megtöltjük hogy szépen ki lehessen mosni. Visszatérünk a folpackoz és a fehér fura masszához, ellenőrizzük, hogy rendesen krémes-e a kezünk, majd szépen leválasztjuk a fóliáról és simára gyúrjuk (ehhez használhatunk babaolajat is, teljesen mindegy – amelyik kényelmesebb). Amikor már nincs benne csomó, készen van a gyurmánk. Folpackban és hermetikusan zárható edénykében vagy zacskóban akár egy hónapig is tárolható.

icipici rózsák

Miután eltakarítottunk a konyhában (max 10 perc munka a méréstől a takarítás végéig, komolyan tovább tartott leírni, mint elkészíteni!) elkezhetjük színezni a gyurmát – én akrillal szoktam színezni, mert az műanyag és további kötőanyagként fog szerepelni. Ha pasztell színeket szeretnénk, akkor egy kevés titánfehérrel (a titánfehér egy nagyon erősen fedő festék, ezt hobbi, vagy művészboltban találjuk) előbb fessük meg a gombócot. Ez elég időigényes, ha nem akarjuk, hogy márványos legyen a végeredmény, akkor addig kell markolászni, amíg egyenletes színe nem lesz. Elég kevés festék kell hozzá, pl egy 3 cm-s gombócot én lelapítok kb egy centi magas koronggá és az egyik lapos oldalára vékonyan felviszek egy cseppnyi akrilfestéket. Majd összegyúrom. Gyúrom és gyúrom. Amíg homogénné válik. A vinilragasztó egyik alapvető tulajdonsága, hogy átlátszóvá szárad, tehát ha áttetsző tárgyakat akarunk, ne adjunk hozzá titánfehéret. Ez mondjuk úgyis az első száradás után fog kiderülni. Mármint hogy hogyan szeretjük jobban a színét.

invázió a kertben

A mintázás nagyon egyszerű, hogy ne ragadjon, mindig krémezzük a kezünket, nem kell megijedni, a megszáradt kis tárgyak nem lesznek olajos tapintásúak. Nem ismerem a dolog kémiáját, de nagyon úgy tűnik, hogy összekötnek. Ha több darabot akarunk összeilleszteni, akkor még száradás előtt vinilragasztót tegyünk a darabok közé. Ha szétesnek, nincs tragédia, elő a pillanatragasztót és egy fogpiszkálót, és a probléma megoldásra lel.

A tejes száradásra itt is két napot szoktam hagyni, az első nap után meg kell fordítani a remekműveket.

Mivel több száz video és fotó készült arról, hogy miként kell mintázni ezeket a tárgyakat, erre nem térek ki külön. Alapvetően két módszert különböztetnék meg: az egyik gömbökből indul, a másik lapokból. Ezernyi tutorial les interneten és főleg a híres videómegosztó csatornán az emberre, én is ezekből szerzem a kezdő ötleteket. Keresőszavak angolul: modelling clay; fimo; maize dough - olaszul: pasta modellabile, fimo, pasta di mais.

A FIMO. Aki már használt ilyen gyurmákat, annak nyilván feltűnt, hogy kihagytam az egyik legalapvetőbb gyurmát, ez nem más, mint a fimo klasszikus melegre keményedő gyurmája. Sütőben kell kisütni, megvannak a trükkjei és a rafinériái, de mivel nem akartam erre külön kis sütőt venni, most ez egyelőre elhalasztatott. Kihagytam a leírásból, mert soha sem használtam, legalább annyit olvastam ellene, mint mellette. Ha cane*-t akarunk készíteni, akkor kikerülhetetlen, én próbáltam elkészíteni keményítős gyurmából, de nem sikerült. Unokahúgom levegőn száradós play doh-jából egy láncra valót egyszer sikerült legyártani, de megszenvedtem vele.

*Ha nem tudod, mi az a cane, írd be guglin, vagy jútúbon :-) nagyon helyes és sokféleképpen használható csecsebecse

Nyilván feltűnt, hogy időnként hangsúlyozom, hogy vigyázzunk mennyit költünk az eszközökre, nos ennek konkrét oka van. Ha művészboltban, vagy hobbiboltban vásárolunk meg mindent, több tízezer forintos kontóval és csodaszép eszközökkel fogunk hazatérni. Van olyan eset, amikor én is a hobbiboltot, vagy művészboltot javaslom, de ha ugyanannak a funkciónak megfelel hirtelen egy másik, olcsóbb tárgy is, akkor szerintem érdemes manapság erre nagyon odafigyelni. Másrészt ha végképp nem bírjuk ki, és mindenképpen a márkás mintázókészletre van szükségünk, akkor ezt szülinapra, névnapra, egyéb ünnepekre szépen lassan kérhetjük, pár év alatt nagyon szép kis hobbiműhelyt fel lehet szerelni.

Hobbiboltban beszerzendő eszközök: levegőn száradó gyurma, 100 g-os vinilragasztó (ha találsz közértben, teljesen jó az is), 4-es és 0-s ecset, titánfehér akrilfesték, egy kis méretű gumihenger, amit nyomdázáshoz is használhatunk. Ha csüngőket akarunk készíteni, akkor 0,6-os vagy 0,8-as fémszálat keressünk (ezt még akkor kell beleszúrni, amikor puha és csak száradás után szabad hajlítgatni), ehhez leglább egy lapos és egy kúpos ékszerfogó, valamint egy kis csípőfogó. Ha jól el vagyunk eresztve anyagilag, nagyon szép mintákat lehet nyomni scrapbook-szilikon nyomókkal, (lehet venni külön fimo-hoz is, de inkább szavazzunk a többfunkciós dolgokra már csak azért is, mert ezek kis tárgyak, de sokan sok helyet foglalnak) de egy kis régi csipkével és a hengerünkkel is csudiszép hatást lehet elérni. Ha nem bírunk magunkkal és muszáj profi mintázókészletet, szilikonformákat vásárolni, hajrá, de ezek elég drágák. Ha hűtőmágnest akarunk készíteni, akkor nyilván kell hozzá mágnes, illetve egy jó erős ragasztó – én ragasztópisztolyt, vagy kétkomponensű durvát szoktam használni...szóval mielőtt nekiállunk, nagyjából találjuk ki, mit szeretnénk csinálni.

Közértben beszerzendő hozzávalók: citrom, babaolaj (vagy patikából vazelin), kézkrém, kukoricakeményítő. Lidlidiszkontban szoktam venni univerzális nedves tisztitókendőket. Nagyon jól jönnek, amikor az eszközöket le kell takarítani és a konyhában is praktikus :-)

Filléres / távolkeleti boltban beszerezhető akármik: minőszégi manikűl-készlet, cillogósz flittelek, gyöngyök, cecebecék, kölömlakk, eszetleg szépszégesz aklilfeszték. Masznik, szalagok, comagolópapílok, tányél-alátét. Eccóval occó, rövid életű cuccok.

És hogy a címhez mi köze van ennek a posztnak? A készre becsomagolt ajándékon díszelgő masni közepére gyönyörűen fel lehet biggyeszteni egy kis virágot, egy pillangót, egy karácsonyfát, vagy bármit. Jó hozzá a kétoldalú szivacsos ragasztó, vagy a ragasztópisztoly. Az ünnepelt imádni fogja :-)

Jó kreatívkodást!!!!

CUKKINIS TÉSZTA

Hozzávalók 4 főre

-3 (max 15 cm hosszú), zsenge cukkini, vagy ha nincs, egy szép 30 cm hosszú cukkini

-10 dkg csíkokra vagy kockára vágott füstölt sonka, szalonna, vagy tarja – ki melyiket kedveli jobban

-fél dl oliva olaj (– ez főzéshez és salátákoz kiváló, de sütéshez használhatatlan, ne is próbálkozzunk vele)

-két csipet bors

-két gerezd fokhagyma, illetve ha olyan fokhagyma-finnyás a férjed, mint az enyém, akkor egy jó teáskanál fokhagymapor, amit a végsőkig lehet tagadni. Ha a drága mégis kiérzi az ízét, akkor nagy levegő, elbűvölő mosoly és „csak egy csipet ment bele véletlenül drágám, ezt egy kisgyerek is megenné”

-só a szószba nem kell, mert a füstölt husi egyébként is sós, csak a tészta vizét kell ízlés szerint sózni

-ha szereted a hagymát, akkor egy kis fej nagyon kellemes ízt ad a szósznak.

-4-5 közepes méretű skalpolt, avagy leforrázott majd bőrétől kegyetlenül megfosztott paradicsom - ez olaszul pelati névre hallgat konzervbe gyömöszölve itt fillérekért lehet hozzájutni, ha otthon kell elkészíteni, na az 10 perc nem túl komoly munka

-reszelt sajt – olaszosan parmezán vagy grana dukál hozzá, de biztos vagyok benne, hogy bármilyen sajttal fincsi

fejenként 10 dkg tészta, amit szárazon kell lemérni (ezt az olaszok kiszámolták, ennyi tészta elvileg nem hízlal és általában elég is egy felnőttnek – serdülő korban levő sáskák fejadagját nyilván fel kell szorozni!!!) ha felnőtt fejjel nem elég, tessék gyümölcsöt enni utána...ha az sem elég, akkor fagyit. Ha még mindig éhes vagy, akkor fordulj dietológushoz.

ajánlott tészták: bármilyen fajtájú, méretű, felületű penne illetve a szélesmetéltek teljes skálája kiváló ehhez a szószhoz 

Elkészítés

2 zsenge (kb 2 cm atmérőjű) cukkinit szépen megmosunk, majd felkockazunk vagy felkarikázunk - ez kizárólag esztétikai kérdés. Ha a kockák mellett döntünk, akkor kb másfélszer 1 centisek legyenek, ha viszont karikapártiak vagyunk, akkor azok legfeljebb fél centi vastagok legyenek, hogy az egész rendesen atfőjön.

A 100 g füstölt husit csíkokra vágjuk és egy leégésmentes serpenyőben pár percig pirítjuk (ha még nincs, akkor szülinapra kérj a családtól kerámiamázas serpenyőt, jobb mint a teflon és látod is, mit főzöl). Ha hagymát is szeretnénk bele tenni, most gyorsan karikázzuk fel és a sercegő füstölt husival roggyantsuk össze. Ha bármilyen okból nem vagyunk hagymások, vagy csak most vettük észre, hogy elfogyott otthon, akkor teljesen nyugodtan kihagyható.

Ha már szépen serceg a hagyma és a husi, hozzáöntjük az olajat és felmelegítjük, hadd forrósodjon csak fel, majd hozzá adjuk a felaprított cukkinit. Szépen összekeverjük, majd egy-két csipet borsot és egy jó adag fokhagymát hozzáadunk. Fedővel lefedjük és pár percenként átkeverjük. 

Nagyjából tíz perc lassú tűzön való rotyogtatás után hozzáadjuk a pucolt paradicsomot – lehet egészben rátenni, a következő forgatáskor úgyis egy fakanállal szétcincálható. 

Még egy jó tíz percig főzzuk, akkor jó, amikor a paradicsom már csak kevéssé felismerhető és a cukkini sem túl kackiás. Nagyjából 20-25 perc alatt elkészül.

Megfőzzük a tésztát, nem kell olaj a főzővízbe, csak egy kanál só (már aki nincs eltiltva tőle). Leszűrjük, lecsepegtetjük és azonnal hozzákeverjük a szószhoz. Ha nem tálaljuk azonnal, mert például leves van előtte, vagy valakire várni kell egy picit, akkor a serpenyőben fedő alatt tartsuk tálalásig, amikor is többször jól átkeverjük és elosztjuk a tányérokon. Az asztalnál mindenki szépen megsajtozza magának ízlés szerint.

Mennyei nyári ebéd, jó étvágyat hozzá.

Évi verhetetlen mézeskalács receptje

A mézeskalács az egyik kedvenc téli édességem, de sokáig csak olyan receptem volt, ami csak hónapokkal később puhult meg. Karácsonykor beletört a fogunk, Húsvétkor meg már nem nagyon volt kedvem mézeskalácsot enni. Amikor nem is vártam, jött a fordulat, nővérem gyógyszerész kolleginája beállított a szuper recepttel. Az eredeti gyógyszerész-vegyész szöveg magyar fordítását itt olvahatjátok.

Egy nappal sütés előtt elkészíteni a tésztát!

Hozzávalók:

-1/2 kg liszt + 1 bögre a gyúráshoz (ÁTSZITÁLNI nyomkodós rettenettel) meg még ismeretlen mennyiség a többihez – nekem általában elég 1 kg

-30 dkg porcukor

-30 dkg méz

-2 egész tojás

-2 tojás sárgája

-1,5 – 2 kiskanál szódabikarbóna

-5 dkg vaj

fűszerek: fahéj, szekfűszeg, ánizs, szekfűbors, narancs-citromhéj, gyömbér, vagy ha biztosra akarsz menni, Kotányi mézeskeverék (én ezt használom évek óta, mennyei)

Elkészítés

Előhang: minimum nyolc kart növesszünk valami rettenetesen gyorsan, vagy hívjunk egy sokkezű zongoraművészt és adjunk rá kuktasapkát, mert itt nagy szükség lesz a gyorsaságra, viccen kívül azt fogjuk kívánni, hogy nőjön még néhány...

1. vízfürdőn (vagyis a jó öreg fütyülős tejforralóban) megolvasztjuk a mézet és keverjük, belerakjuk a tojásokat és keverjük, a sárgáját és keverjük, a vajat és keverjük, jól elkeverjük, majd beletesszük a fűszereket és keverjük – érdemes előre elkeverni a fűszereket egy kis mézzel korábban, így nem alakulnak ki kis csomók. 

Ha görcs állt a felkarunkba, igyunk egy magnézium-pezsgőtablettát, de persze csak amikor már készen vagyunk, mert most nem lehet megállni, habzásig kell keverni.

FONTOS, A FÜTYÜLŐS TEJFORRALÓ NAGYON PRAKTIKUS, DE A FÜTYÜLŐ A FORRÓ GŐZTŐL OLYAN ELVISELHETETLENÜL HANGOS. NAGYON FIGYELJÜNK, HOGY MEG NE ÉGESSÜK MAGUNKAT, JA ÉS HA NEM AKARUNK HAJAS-SÜTIT, AKKOR NE NAGYON HAJOLJUNK FÖLÉ....

2. apránként belekeverjük a cukrot-jól olvadjon fel

Most szóljunk anyunak, apunak, férjnek, kutyának vagy macskának vagy bárkinek, aki hallótávolságon belül van, hogy jöjjön adagolni a lisztet.

3. jöhet a lisz és a szódabikarbóna

4. ha sikerült az összes lisztet belekeverni, le lehet venni a tűzről

5/a. gyűrűket, karkötőket, órát levenni és ha eddig nem fogtuk össze a hajunkat, akkor MOST tegyük meg sürgősen

5/b. liszttel megszórjuk az előzőleg nagyon megtisztított konyhapultot (egy lapostányérnyi terület elég) és a tejforralóban levő rettenetesen ragadós tésztát liszttel átkeverve kiöntjük. Segítsük a ragacstalanítást bátran liszttel, különben nem fogjuk tudni rendesen kiszedni a tejforralóból, és nagyon idegesítő, ha az ember kapkodás közben a konyhapulthoz ragad. Tehát ezt gyorsan és határozottan és a bögre liszt kíméletlen elhasználásával tegyük, végig ügyelve arra, hogy a TÉSZTA PÁR PERCE MÉG FORRT. Én még soha nem égettem meg vele magam, de tényleg vigyázzunk, semmi értelme a balesetin kikötni mézeskalácstésztabegyúrás okán.

Ha felvette a bögre lisztet, összeszedjük az illatos tésztát és jól összelisztezve folpackban legalább egy napra a hűtőbe tesszük szundikálni.

Most sok vízzel el lehet szépen mosni az összekent konyhát és előszedni és elmosni a kedvenc sütőformáinkat.

Másnap jól átgyúrjuk a tésztát, még mindig sok liszttel dolgozva kb fél ujjnyira (7 mm) kinyújtjuk és a kedvenc formáinkat folyamatosan lisztbe mártogatva kiszaggatjuk. Kilisztezett tepsiben egymástól 2 cm-re elrendezzük őket, ez fontos, legyen helyük, mert megnőnek és összeragadhatnak.

180 fokon 5-10 percig sütni

fontos, minden tepsiben cseréljük a lisztet, mert ha megég keserű lesz! Természetesen amikor megsültek, le kell porolni a lisztet a sütik aljáról (tipp, ne a mosogató fölött csináljuk, mert a legkevesebb nedvességtől összeáll). Egy edény fölött el lehet szépen végezni a tisztogatási hadműveletet és utána a lisztet sajnos ki kell dobni, mert kesernyés.

Fémedényben sokáig eláll. Állítólag. Nálunk pillanatok alatt el szokott fogyni.

Liszt minőségétől függően 1 nap – 1 hét alatt megpuhul. Tapasztalatom alapján minél magasabb a liszt sikértartalma, annál hamarabb puhul.

Ha még van türelmed, másnap cukormázzal lehet ékesíteni e sütikéket, a siker garantált lesz.

ALBUM EGYSZERŰEN, SZÍVBŐL - AJÁNDÉKNAK IS REMEK

Minden félreértés tisztázása érdekében, ez egy próbaalbum, az a csodás kishölgy nem én vagyok,  hanem egy divatcég modellje :-)

Már hónapok óta scrapbookos híreket és műhelytitkokat  lesek a net minden táján, képeket gyűjtök és azon töröm a fejem, hogyan tehetnék szert a különféle szépséges kiegészítőkre. Nálunk egyáltalán nem létezik a hobbibolt kategória, így két lehetőségem van, vagy megcsinálom, vagy megrendelem internetről az áhított csecsebecsét.

Az album elkészítése nem egy ördöngösség, főleg ha van hozzá mindene az embernek, ha meg nincs, akkor lehet alternatív  megoldásokat keresni. 

Nekem ilyen volt a gomb-probléma. Ugyanis a színes gomb mindenre felvarrható, amit csak ki lehet lyukasztani és tavaly tüneményes gombos karácsonyi díszeket láttam, hát azóta nem hagyott nyugodni  a gondolat, hogy olyan bizony nekem kell. Természetesen nálunk ilyen világi hívságokat nem lehet kapni, internetes gombrendelésről meg hallani sem akart a férjem – teljesen jogosan. Így kénytelen voltam letenni a színes gomb álmaimról. És ekkor jött a fordulat. Létezik nálunk egy Paint your life című műsor, ami lakásdekorációval foglalkozik és az egyik nap a megívott vendég FIMO ékszereket készített. Ez egy szintetikus, nagyon színes, némi gyakorlattal gyönyörűen megmunkálható hőre keményedő gyurma. Ahogy néztem a műsort, rögtön jött a felismerés, ahaaaa ebből aztán olyan és akkora gombot készíthetek, amilyet csak akarok! De rá kellett jönnöm, hogy ez a hóbort (rengeteg színre vágytam rögtön és hát ez nem egy olcsó játék) ilyen formában nem kivitelezhető, így más megoldást kellett lelnem. Bevásárlás közben én rendszerint az irodaszereknél kezdem a nézelődést, ahol mindig van egy, a gyermeknek fenntartott rész, itt bukkantam rá a levegőn száradó gyurmára. 

Mivel nem egy horrorisztikus összeg, megvettem egy csomaggal  és legyártottam belőle egy halom kis  méretű bizgerét, amiket mindenféle dekoráláshoz szándékozom majd használni. Többek között rengeteg gomb is született, amik csak a megfelelő ihletre és akrilfestékre várnak (az száradás után érintésálló, az akvarellel szemben nem koszol). Kicsit büdös, de vízzel lemosható a kézről és a ruhákból is kijön és száradás után festhető. Mivel terrakotta színe van, az sem tragédia, ha nem festem le, nagyon szép, természetes hatása van. Tartósságát és fényét én glitteres körömlakkal biztosítottam.

Gombprobléma tehát megoldva.

Jöhet az album.  Én nagyon szeretek festegetni és imádom a csodás, ihlető tájakat. Ezért rendszerint betérek a helyi utazási irodába és elkérem a lejárt katalógusokat, szívesen odadják, úgyis a zúzdában végeznék. És szeretem a színes magazinokat is, ezért előfizettem tizedáron két évre két női magazinra, amik telistele vannak színes képekkel és szebbnél szebb mintákkal. A rendes árán nem venném meg, de ennyiért miért ne? Többe kerülne, ha netről nyomtatnám a képeket. Ha nem világos, hogy ezek a képek mire jók, hát borítóra, háttérnek csodálatosan hatnak, de ha kedvenc színészünkről akarunk fotóalbumot, az is kivitelezhető.

Az itt látható albumhoz borítójához egy müzlisdoboz kartonját használtam, ami azért is praktikus, mert már eleve meg van hajtva, el sem rontható a művelet. A lapokhoz és a gerincborítóhoz fekete fotókartont, illetve beige maradék kartont használtam.

Kétféle ragasztót használtam, az egyik a folyékony vinil, vagy faragasztó, ezt ecsettel kell felvinni, a másik a kétoldalú szőnyegragasztó, ez erősen ragaszt és nagyon tisztán lehet vele dolgozni (egy kis szervetlen oldószer kell majd, hogy le lehessen szedni szépen az olló éléről, mert olyan sokat fogunk vele vágni, hogy össze fogja koszolni)

A lapok vágásához sok mindenre szükség lesz. Gyerekeknek való cikornyás szegélyt vágó olló (hobbiboltban is biztos lehet kapni, csak az, mint már említettem nálunk sajnos nincs), sima olló, lyukasztó, schnitzer (avagy tapétavágó kés), vonalzó, vágólap- ez általában zöld, és fel van centizve, hobbiboltban kapható- én anno a Pannon-ban vettem,  tíz éve használom, nem kopik ha nem esel neki fűrésszel.

Előlapra egy szép szalag – én el szoktam tenni az ajándékok szalagját, mert bármikor jól jöhet és a csudagombok, ezúttal a szalaghoz illeszkedve lilára festve.

Az öregítő hatást pár csepp kínai tussal értem el, ez a tinta nagyon szép és száradás után vízálló: egy kis tálba csöppentettem pár cseppet és egy szivacsdarabkával (latexkesztűben, mert a tus nem jön ki a köröm alól egykönnyen)  egyszerűen reszelgető mozdulattal a széleket összepiszkoltam. Ezt bármilyen színnel meg lehet csinálni, a lényeg, hogy harmonikus legyen a színválasztás.

Először a borítót készítettem el, kiválasztottam és kivágtamm az elő-és hátlaphoz a képeket, majd egy kis tálkába folyékony faragasztót, vagy tapétaragasztót nyomtam. Ezt  a ragasztót lapos sörte ecsettel kell felvinni, célszerű újságot teríteni az asztalra, hogy ne kenjünk össze mindent. Hogy ne kelljen kapkodni, az ecsetnek tegyünk ki egy pohár vizet, így nem kell vele rohangászni, hogy kiöblítsük. Ráér, ha készen van a borító.  Tehát, felveszek az ecsetre egy adag ragasztót és az előlap középről kiindulva felviszemi, majd mielőtt a ragasztó megszáradna, egy gyors mozdulattal ügyesen ráillesztem a kiválasztott képet. Az ecsetet vízbe teszem, hogy ne száradjon rá a ragasztó. Finoman lesimítom kézzel, mert a nedves lap szakad, mint a rettenet és ugyanezt megcsinálom a hátlappal is. Az ecsetet a vizespohárba teszem és a félkész borítót néhány lexikonnal a hátán újságpapír között egy székre teszem a radiátorhoz közel egy éjszakára. Ez azért fontos, hogy ne görbére, hanem szép simára száradjon. Most kimosom az ecsetet és eltüntetem a maradék ragasztót.

A lapok fűzése ezerféle képpen elészíthető, én a legjobban a hagyomásnyos varrós-könyvkötős verziót szeretem, de ha fotóalbumot készítünk, akkor teljesen jó a lyukasztott-szalagos lap is. A lyukasztott szalagos alatt a sima dokumentumlyukasztóval kilyukasztott kartont értem, ragasztás nélkül egyszerűen a borítóhoz lehet kötni a lapokat (értelemszerűen a borítót is ki kell ehhez lyukasztani) Nagyon mutatós. Ez a könyv a kettő keveréke, de nem javaslom, mert nem meggyőző a tartóssága (ezért le sem írom, hogyan készült). Klasszikus esete annak, hogy a kevesebb több.

Ezek után a lapokat elkészítjük, 1 cm-el legyenek kisebbek, mint a borító, hogy biztosan ne lógjanak ki. Elő a lapmaradékokkal és lehet kezdeni mintás széleket vágni, amiket ízlés szerint lehet aztán összeragasztgatni a kétoldalú szőnyegragasztó segítségével. Ez egy elég erős ragasztó, ha még nem használtunk ilyet, próbáljuk ki újságpapírral, mert ha egyszer lapot ér, nem lehet többet szétszedni! Ha nem sikerül, tegyük félre, elő a pritt stift és azzal ragacsoljunk. A pritt jó ragasztó, de nem túl erős, ha emellett voksolunk, akkor szó sem lehet kartondarabokról, hanem egy alapkartonra vékony színes lapokat ragasszunk- valószínűleg az ollók is jobban fogják szeretni a vékonyabb lapokat. Nekem sok maradék kartonom volt, ezért azzal dolgoztam. A lapok számának felső határát az album gerincének belső magassága határozza meg, ezt ne haladjuk meg, mert ronda lesz. sőt, ha kicsivel kevesebb, még jobb, főleg, ha fotókat akarunk beleragasztani, ugyanis azok jelentősen megnövelik majd a lapok vastagságát.

Most már csak a borítót kell befejezni, ha szép keményre száradt, a gerincére egy szép sötét kartoncsíkot vágunk, én kilyuggattam az irodai lyukasztóval, hogy át tudjam rajta húzni a szalagot. Mivel a szalag alulról kicsit felnyomta, a csudagombokat szó szerint rá kellett varrnom, hogy összefogjam a gerinc díszt és a könyvet, így a cicomaság végül hasznosnak is bizonyult.  Belülről a változatosság kedvéért egy csecsebecse cikornyás csíkkal letakartam a cérna hátoldalát.

A szalag műszálas, ezért felfeslés ellen kicsit odapörköltem neki a végeken egy öngyújtóval, erre célszerű odafigyelni, mert randa, ha szétnyílik.

Egyelőre ennyi, már csak tele kell ragasztgatnom szebbnél szebb képekkel.

Ja és persze a könyvjelző sem hiányozhat ha már nyiszálunk!

Rusztikus almatorta

Mintha csak tegnap írtam volna utoljára erre a Blogra, ezennel felveszem az elejtett szálakat, íme a csodás almatorta receptje és a filléres trükkök hozzá :-)

Rusztikus almatorta

10 dkg vaj

7 szép alma

vanília, vagy vanília-aroma
1 csomag tortaélesztő (por)

1 teáskanál fahéj  (én egy púpozott evőkanállal tettem, mert szeretem, persze férjemnek csak csipetnyit vallottam be, mert azt hiszi, hogy nem szereti. Valójában fénysebességgel falta fel, annyira ízlett neki)

20 dkg liszt

1 szép citrom leve és lereszelt héja

2 tojat

2 dl tej (szerintem nagyon finom lehet tejszínnel, vagy tejföllel is)

20 dkg cukor, fruktóz, vagy édesítő

+ 1 csipet só

én változtattam ezt-azt az eredeti recepten, közkinccsé tenném, mert jó tudni, hogy így is működik: nem volt otthon 10 dkg vajam és nem volt kedvem elmenni ezért vásárolni, így csak 6 dkg-ot használtam. Mivel magamra rántottam néhány fölös kilót, a vaj lecsökkentése azt súgta, hogy a cukrot is megfelezhetném, 10 dkg cukor és egy kupak édesítő került bele (ez természetesen várandós kismamáknak és 3 év alatti gyerkőcöknek szigorúan tilos!!!)  illetve többször csináltam már gyülölcscukorral is , ha a gyümölcs ízét szeretnéd kiemelni, akkor a fruktóz a te legjobb barátod és elég belőle 15 dkg.

Muffinsütős szokás, hogy az alapanyagokat kettéválasztom, előbb külön edényben összekeverem a szárazakat és a nedveseket (a vajat ne forraljuk fel, mert kicsapja a tojást minden egyes fehérjéjét), majd összekeverem egy nagyobb edényben és hozzáadom az almát. 

Tehát először óvatosan lereszelem a citrom héjának sárga viaszos vékony héját és egy kis tálkában a konyhapultra teszem, hogy szem előtt legyen, máskülönben el fogom felejteni, majd kettévágom a citromot.

Egy 2 - 3 liter űrtartalmú tálba vizet teszek és belefacsarom a savanyú sárgaságot (ezt azért teszem, hogy az alma ne barnuljon meg). Meghámozom az almát, négy felé vágom és csutkátlanítom. Ez utóbbit az alma alsó részéről indulva egy gyors nyisszantással teszem, tapasztalatom szerint ha a szőrös végétől (botanikusok nézzétek el nekem, fogalmam sincs hogyan hívják az alma bajuszkáját) a szára felé vágok, tökéletesen ki lehet vágni a magházat, míg az ellenkező irányban kettétörik az almaszelet és csak felhergeli az ember lányát. Az almanegyedeket kis szelektkékre vágva a citromos vízbe potyogtatom.

Bekapcsolom a sütőt 160-180 fokra

Célszerűnek tartom a száraz adalékokat (liszt, cukor, só, élesztő, fahéj) átszitálni, mert sokkal könnyebb elkeverni. Erre nővérem keresztanyjától kapott szuperszónikus poharas szitát használom. A nedves dolgokat általában kicsit nagyobb üvegtálban keverem (amibe első látásra almástól, mindenestől be fog férni minden, mert utálok mosogatni és így kevesebb edényt piszkolok össze). Szóval, a nedveseket a vajjal kezdem egy üvegtálban berakom a mikroba alacsony fokra és nézegetem, mikor lesz folyékony. Ha sikerült túlmelegíteni, nem tragédia, ha nem futott ki, csak hozzá kell tenni a tejecskét, az lehűti. Ha kifutott, ki kell takarítani a mikrót és előről kezdeni a vajas cirkuszt. Ha a tej túl hideg és csomósra ugrik a vaj, még egy picit kell melegíteni, de vigyázzunk, túl ne melegedjen, mert a következő a tojás. Ha túlmelegedett, hagyjuk kint a konyhapulton 5 percre és addig hajtogassuk össze a megszáradt ruhákat :-) Jól keverjük át, és adjuk hozzá a citromhéjat (ugye megvan még?) Ha a nedveseket sikerült szépen elkeverni, akkor szépen lassan adagolva belekeverjük a szárazanyagokat (ha eddig nem raktuk bele a vaniliát, akkor most) és eldolgozzuk. Érdekes masszát kapunk, olyan, mintha miniatűr gömböcskék úsznának benne.

Amennyiben sikerült abszolválni a massza elészítését, lecsöpögtetem az almát és belerakom a tésztába. Egy kanállal átforgatom és beleöntöm a formába. Én szikikonforma párti vagyok, mert abba nem ragad bele semmi, kis helyen sok forma elfér (én a nagy lábosban tartom a szilikonformákat, mert azt úgy sem használom soha és különben üresen állna). Nem tepsibe, hanem rácsra teszem - nem bízom a tepsiben, félek, hogy odaégne.

A formát berakom a 160-180 fokos előmelegített sütőbe (alul-felül melegítem) és 50-60 percig sütöm. Onnan tudjuk, hogy megsült, hogy a karamellizálódott cukor és a sült alma mesés illata az egész házat ellepi. Biztos, ami biztos, szurkáljuk meg egy picit egy fogpiszkálóval, ha nem sikerül szépen kihúzni, egyszóval ráragad a tészta, akkor még egy 5-10 percet süssük. 

Amikor készen van, fél óráig pihentetem a formában, aztán egy nagy tányérra ráborítom.

Mondanám én hogy másnap is finom, de ritkán éli meg ezt a tiszteletreméltó kort

Jó étvágyat hozzá