A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lasagne. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lasagne. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 29., péntek

KIS TÉSZTATAN

PASTASCIUTTA (AVAGY SZÁRAZTÉSZTA FINNUGRUL) OLASZOSAN

A tésztát mindig sok vízben, olaj nélkül főzzük. A vizet természetesen meg kell sózni, de ne tegyetek hozzá olajat!! Amikor forr, mehet a tészta, percenként legalább háromszor át kell keverni, hogy ne ragadjon össze. A Magyarországon is kapható Barilla csomagoláson rajta van, hány percig kell főzni, de azért érdemes megkóstolni, hogy milyen állagú – amikor készen van, le kell szűrni, de nem szabad hideg vizet ráengedni,  mert tönkreteszi. Amikor lecsöpögtettük néhány gyors, határozott mozdulattal, egy serpenyőbe tesszük, alágyújtunk, finoman pár csepp olivaolajat csurgatunk rá, hogy fényeske legyen, de ne ússzon a zsírban, rápakoljuk a szószt és jól átkeverjük. Azonnal tálaljuk és fogyasszuk, az olaszos tészta nem várja meg a későket, ezért szoktak előételeket tálalni a pasta előtt, erről majd még értekezem.
A halas és a gombás tészták kivételével mindenre mehet reszelt sajt (pecorino / báránysajt vagy parmezán ha olaszosan főzünk) vagy a szicíliai receptekhez "ricotta cotta" főtt túró is nagyon finom (halvány fogalmam sincs, hogy lehet-e kapni, mindenesetre ha véletlenül látunk  ilyet közértben, tudjuk mire való)
Lássuk, milyen olasz tészták vannak 

A tésztáknak rengeteg vállfaja van, én most a kedvenceimet fogom kiemelni. Képeket nem tudok mellékelni, mert letiltotta a blog.. most mit mondjak, ingyen reklám lett volna a nagy olasz tésztaiparnak. A kiváncsiaknak ajánlom a gugli képkeresőt :-)


BAVETTE (ejtsd: bávette)

hosszú, lapított,kissé homorú tészta: hasonlít a hosszúmetéltre. Halas, tengeribizgenytyűs, pesto-s ételekhez kiváló


BUCATINI (ejtsd: bukátini)

hosszú, belül lyukas tészta, közép-Itália egyik kedvence. Sűrű, nehezebb szószokhoz – pl „amatriciana”


CASARECCE (ejtsd: kázáreccse)

kunkori rövidre vágott, szicíliai eredetű, nagyon fincsi tészta! Gyakorlatilag minden szószt magába tud zárni, padlizsános, paradicsomos, túrós, bazsalikomos szószokhoz – pl „alla norma”
-én a soksajtosokhoz nagyon szeretem (pl egy doboz tejszínen megolvasztok 10-15 dkg gorgonzola (márványos) sajtot – ez a szósz pillanatok alatt kész van, amikor a tányéron van, még lehet hízlalni a ludat egy szórásnyi parmezánnal)

FUSILLI (ejtsd: fuzilli)

csigavonalban tekeredő, rövid tészta. Közép és észak- Itália kedvelt eledele, gyakorlatilag mindenhez jó – pörköltökhöz is, ha nincs idő a nokedlihez. Az én konyhámból soha nem hiányzik.


PENNE RIGATE (ejtsd: penne rigáte)

a penne tészta nem ismeretlen Magyarországon, ha jól tudom, a spaghettivel és a lasagnevel együtt nagyon népszerű. Hasonlóan a fusillihez és a casereccehez univerzális tészta. Bolognai szósszal isteni. Érdemes megfigyelni, hogy van sima és redőzött felületű penne, én ez utóbbit javasolnám, jobban felveszi a szószokat.


RIGATONI (rigátóni)

még sosem csináltam, de már ettem ilyet, ezt a tésztát nem csak főzik és húsos szószokkal eszik, hanem töltik és utána sütőben tepsiben főzik/sütik, nagyon finom.





CANNELLONI (kánnelloni)

Töltenivaló tepsis tésztaféle, húsos szósszal, illetve spárgás túrós szósszal mennyei. 


SPAGHETTI (szpágetti)

hosszú, henger alakú, tömör tészta. A legegészségesebb az összes közül (táplálkozáskutatók szerint). Nápolyi születésű világpolgár, mindenhol ismerik. Finom és gyakorlatilag végtelenségig variálható a passzoló szószok mennyisége, minősége. Egyszerű paradicsomszósszal is nagyon finom, én az „olio-aglio-peperoncino” változatban szeretem a legjobban: egy csipet őrölt csípőspaprika, egy csipet fokhagymapor és egy lehelletnyi olivaolaj. Nyáron utolérhetetlenül könnyű ebéd és 10 perc alatt kész van.


FARFALLE (fárfálle)

gyermekek kedvence, vidám, finom tészta, pestohoz és általában zöldséges szószokhoz.


LASAGNE (lázánnye)

a lapos durva. Természetesen az omonim étekhez való tészta (recept egy korábbi postban). Eredetét tekintve emiliai, rakott tészták alapja.


GNOCCHETTI SARDI (nyokketti szárdi)

kagyló formájú apró, szárd eredetű tészta, igazi tavaszi finomság vajon és fehérboron párolt petrezselymes zöldborsóval. Barilla bácsi darált húsos és túrós szószokhoz ajánlja. Mindenképp kipróbálandó!



Majd jönnek receptek is :-) addig is jó tésztanulást!


2011. július 1., péntek

azannya, lazannya!

Kértétek, íme, így lesz fincsi és olaszos a “lasagne”: kell hozzá egy tűzálló tál, a szósz, sonka, tojás, sajt és némi lasagne-tészta. Először is, a tésztát nem főzzük meg előre vízben. A szósz a lelke a finomságnak, lássuk: 60 -80 dkg darált husi (én sertés-marha kevertet szoktam venni). Egy nagy fej hagymát megpucolunk, ledaráljuk (én azért szoktam darálni a hagymát, mert a férjem nem eszi meg ha hagymadarabkákat talál a szószban, de az ízét szereti, ugyanez érvényes a fokhagymára, abból sokszor granulátumot használok) a hagymát egy kisebb lábasban egy kevés olajon átforraljuk, ha van otthon füstölt szalonna, azt kokcákra vágva most kell beletenni és átforralni. Majd a husit hozzáadjuk és fehéredésig keverjük. Ekkor annyi vörösborral felöntjük, ami épp ellepi, sózzuk, ízlés szerint pici borssal megszórjuk, 3-4 zsályalevelet rátépkedünk, egy csipet szurokfűvel és ugyanennyi majorannával megszórjuk és belezúzunk pár gerezd fokhagymát (vagy hozzáadunk egy kiskanál fokhagymaport). Nagyjából ötven percig rotyogtatjuk, közben persze meg kell időnként keverni, nehogy leégjen, majd hozzáadunk egy liter (nem cukrozott) paradicsompürét és átforraljuk. Amíg fő 15-20 dkg sonkát, ugyanennyi sajtot (mozzarella, trappista, scamorza – ha lehet kapni) kockákra vágunk és megfőzünk 5-6 tojást, amit felkarikázunk.
A szósszal lehet ám trükközni, ha 10-15 dkg gombát teszünk bele, még finomabb lesz, ha krémesre akarjuk, tegyünk bele egy kis doboz főzőtejszínt, tejfölt, vagy besamelt. Egyik finomabb, mint a másik, lehet variálni!
Amikor minden kész, elővesszük a tűzálló tálat és bekapcsoljuk a sütőt 160 fokra. Kezdődhet a rétegezés: egy pici olaj az aljára, arra mehet egy kevés szósz, majd azon szépen egymás mellé egy rétegben elrendezzük a lasagne lapokat, arra mehet pár kanál szósz, azon szépen elrendezünk néhány tojáskarikát, majd a karikák közé beszórjuk a sajt és sonkakockákat. Sorban rétegezünk, amíg minden összetevő el nem fogy (lasagne valószínűleg fog még maradni, nem baj, fel lehet két héten belül használni – utána viszont fennáll a veszélye, hogy a levegő nedvességtartalmától szittyós lesz). A záró réteg szósz legyen, amit jó vastagon meghintünk reszelt parmezánsajttal. Készen vagyunk, mehet a sütőbe, nem kell lefedni. Amíg megsül szépen elmosogatjuk az összekoszolt edényeket és megterítünk. 



Garantált siker kicsiknél és nagyoknál, mint tudjuk, Garfield macska kedvence és egyes szóbeszédek szerint  Ciceró is imádta. Bár őszintén szólva nem tudom hogy ez utóbbi jeles történelmi személy honnan szerzett hozzá paradicsomot..