A SZATÍR

Jordaens, Szilénosz és bakkhánsnők

Kedves kis pufók mitológiai alak, igen könnyen felismerhető, legjellemzőbb tevékenysége hogy tüneményes nimfák után koslat, és az esetek túlnyomó többségében hoppon marad. 

Tiziano, Marszüász megnyúzása

A jó öreg Szilénosz a szatírok talán leghíresebbike, ő Dionüszosz a bor (és még sok más) istenének nevelője volt a legenda szerint, de tudunk komolyan pórul járt kecskelábúról is, őt Marszüásznak hívták és a jelek szerint nem nagyon vette komolyan a nagy álmoskönyv azon bejegyzését, miszerint nem jó jel kihívni versenyre az isteneket, mert ritkán van jó vége. Marszüász szatír korának egyik legtehetségesebb zenésze volt, és sikerén felbuzdulva kihívta Apollónt (a művészetek istenét) egy duettre – nem szándékozom ragozni a történetet, de vesztett és a bőre bánta.

Hogyan is jutott eszembe a dolog? A szatírok az évezredek során remekül megtanultak rejtőzködni és köztünk járnak. Na jó, az álca nem mindig tökéletes, kis gyakorlással könnyen felismerhetőek, azonosíthatóak és elkerülhetőek. Személyes tapasztalat alapján a szatír akkor lép akcióba, amikor valamely számára kedvező sorsfordulatnak köszönhetően hatalmi helyzetbe kerül. Retteg a nyilvános visszautasítástól, ezért soha de soha nem fog tanúk előtt lépni. Kedveli az olyan zugokat, ahol ő az úr: saját lakás, iroda, tanári szoba, hasonlók. És úgy tapad a húszéves lányokra, mint egy állkapocszárral sújtott harci eb. Csak akkor engedi el, ha a második agyát (félreértések elkerülése végett az ágyékzónában szottyadt zsákocskákban csüngő jobb és bal féltökéről beszélek) trauma éri: ezt kézzel, lábbal, forró vízzel, bármivel sújthatjuk, lényeg a gyors és határozott mozdulat, utána nyúlcipő. Természetesen a szatír számol az ehhez hasonló lehetőségekkel, ezért szinte biztos, hogy be fogja zárni az ajtót, amelyen valamely mézesmadzag elhúzásával becsalta a kiszemelt áldozatot. Úgyhogy ha a mogyorózúzó lehetőség ugrott, csak az adrenalin jótékony agyserkentő hatására számíthatunk. Ilyenkor az agy nagyon ügyes kis hazugságokat tud kiötleni, mint például „most hívtak, egy barát balesetet szenvedett, azonnal mennem kell” – ehhez kell egy zsebben indítható telefoncsörgés és egy nagyon szomorú arc, nekem bejött. Egyik kedvenc professzorasszonyom elárulta egyszer, hogy amikor a konzulense megkörnyékezte, baltaarccal közölte vele, hogy apakomlexusa van és retteg az idősebb férfiaktól – ez is bejött. Egy kis gusztustalan féreg főbérlőt úgy sikerült lelohasztani, hogy amikor belelihegett a fülembe, hogy ő nagyon is tapasztalt és feledhetetlen élményben lesz részem, hatalmasat kacagtam, de annyira, hogy elszégyellte magát és eltakarodott. Már nem nagyon tartok tőlük, mert tényleg csak a friss húsra éhesek, én meg boldog feleség vagyok, kutya nem csorgatja utánam a nyálát.

De felháborít, amikor azt olvasom vagy hallom, hogy büdös undorító szottyos szatírok fiatal lányokat tesznek tönkre pusztán azért, hogy tíz percre elmerülhessenek az annyira áhított fekete lyuk nyújtotta élvezetekben. Én nem börtönt adnék nekik.....

Szivarnyisszantó!