Szeresd felebarátodat

Campanilismo. Olasz szó, jelentése nagyjából lokálpatriótát jelent. Középkorban már ismert jelenség, “oda tartozol, amelyik campanile-t látod a házadból”. ( A campanile a templom harangtornya – Olaszországban sokszor külön áll, leghíresebb ezek közül talán a pisai ferde.) Csak nagyjából “lokálpatrióta”, mert az összetartozást a szomszéd falu/campanile lakosainak szenvedélyes gyűlölete szítja csak igazán. És itt az olasz psziché mélyére látunk: olyan ez, mint egyfajta piramis. Ha nincs szomszéd campanile-s, akit utálni lehet, akkor a szomszéd nagyvárost utáljuk, ha az sincs, akkor a szicíliaiakat meg a milánóiakat. A nápolyiakat is lehet utálni és persze a Lega (némileg fajgyűlölő szélsőséges párt, jellemzően Észak-Olaszország a bázisuk) bármely városát, hiszen azok úgyis utálnak mindenkit, aki nem közülük való. Országhatárt átlépve leginkább a franciákat utálják, a többiekkel semmi bajuk, sőt, külföldön szinte el is felejtik egymás egyébként kötelező utálatát. A magyarokkal délen nem nagyon van bajuk, ennek az is lehet az oka, hogy nem feltétlenül tudják, hogy mi az a Magyarország. Természetesen van néhány név, amelyek szakszerű olasz kiejtésével pillanatok alatt biztosan meg tudjuk értetni, honnan jöttünk, lássuk hát híres magyarjainkat: a 30 fölöttiek mind tudják, hogy ki az a Puszkász és ki az a Szekszi Dzoltán (ejtsd szexi, de értsd Szécsi Zoli, a pólóválogatott kapusa) és persze “nagyon szeretik” Cicciolinát is….na jó, őt nem szeretik, és nagyon nehéz kiverni őt a fejükből, ugyanis képviselői nyugdíjat húz az állambácsitól és az biza nem két fillér itt  – viszont kárpótásként sokan ismerik még Osvárt Andrea gyönyörű és nagyon tehetséges színésznőt is, csak nehezen békülnek ki azzal, hogy miért van férfi neve (Andrea olaszul Andrást jelent). Északon kicsit más a helyzet, ugyanis nem ritka, hogy nemzetünk leányai az ősi mesterségnek hódolnak gyors és könnyű megélhetést remélve, ezért ne nagyon lepődjenek meg nőtársaim, ha kissé ferdén, vagy épp nyálcsorgatva méricskélik őket a pocakosodó urak, hiszen ők sajnos csak a bevett gyakorlatot követik. Erről nem szeretnék hosszabban értekezni, de azért jó ha tudunk róla, hogy bizony a magyar lányokat/nőket ukrán, román, bolgár stb keleti árucikk kategóriába sorolják és onnan nagyon nem könnyű kitörni.

Pár érdekesség, egyes városok lakói különböző sztereotípiákat személyesítenek meg, például Olaszországban a skót mentalitás szuperlatívusza csak egy genovai lehet, ők a fukarság megtestesítői, a vicenzaiak számura is érthetetlen módon de sikerrel elnyerték a "magnagatti" vagyis macskaevők titulust, ugyanakkor a csodaszép szicíliai Catania lakói a legkevésbé sem megtisztelő "truffatori" tehát a csalók bélyeget viselik magukon. Az Észak-Dél ellentéte a két póluson nyelvi szinten érzékelhető, délen, ha kásafalókat (polentoni) emlegetnek, azok biztosan a „gőgös és beképzelt”  északiakról van szó, ha északon parasztoznak (terroni), akkor minden kétséget kizáróan a Rómától, a radikálisabbak szerint a Pó-alföldtől délre lakó „bunkó” népekről beszélnek.

A fentiek fényében igazán izgalmas ez az év, hiszen az Olasz egységes állam százötvenedik évfordulóját ünnepli az ország. Na már aki. Ugyanis Dél Tirol közölte, hogy ők ugyan nem fogják ünnepelni, és a Lega továbbra is szakadni akar a maffiózó déltől, a foci-bundabotrány csak úgy burjánzik, a parlament és a szenátus fortyog, mindenki utál mindenkit. Mégis, amikor a futball, a zene, a film, vagy a történelem szóbakerül, mind olaszok. Átölelik egymást és büszkék a közös múltra a jelenre és a jövőre, senkit nem érdekel, hogy az illető északi vagy déli, fekete vagy fehér, homo vagy hetero, fasiszta vagy kommunista. Mind olaszok.