Csizmaorról jelentkezem: július 2013

Rövid szöveg lesz, ma beszéljenek a képek. Jártam-keltem kreatív oldalakon és a gugli videomegosztóján szuperszónikus ötletre leltem. Egy leleményes és nagyon ügyes hölgy zsebes albumot készített megsokszorozva a felhasználható felületet. Nem megyek bele a scrapbook rejtelmeibe, mert tényleg tele van vele a világháló, csak szeretném bemutatni, hogy kis időbefektetéssel, türelemmel, pár kilométer kétoldalú ragasztóval és minimális anyagköltséggel milyen jó kis albumot lehet összehozni.

A borító mókuseledeles (vagyis reggelihez fogyasztott zabpelyes) doboz egyik oldalából készült, a lapok egyszerű irodai fénymásoláshoz/nyomtatáshoz használt 80 grammos a4-es ívek. Internetről letöltöttem egy halom, saját használatra ingyen felhasználható mintát és krémszínű papírokra nyomtattam (összesen 20 A4-est használtam el nyomtatással), így a papírköltséget – ami a scrapbooknál tetemes összegre képes hágni – sikeresen a töredékére csökkentettem.

Az album alapvetően hat zsebből és azohoz csatlakozó fülből áll, hat nagy zsebbe illő kártyából és tizenöt kisebb, a hátsó zsebecskébe passzoló kis kártyából áll. A lapok darabonként 5 nagy és három kis felületet biztosítanak (az utolsó lapról elfelejtettem a kis zsebet és most már így marad, úgyhogy ott nem három kicsi, hanem egy nagy felület lett), ahova fotókat, belépőket, névjegykártyákat, szöveget, egyszóval bármit be lehet illeszeni ami csak egy albumba való.

Ja, az öregített hatást scrapbookoz való tintával és szivaccsal értem el, igazából ez volt az egyetlen, de szerencsére nem egetrengető kiadás (márcsak azért sem, mert ravasz módon szülinapra kértem).

Íme a képek.