Évi verhetetlen mézeskalács receptje

A mézeskalács az egyik kedvenc téli édességem, de sokáig csak olyan receptem volt, ami csak hónapokkal később puhult meg. Karácsonykor beletört a fogunk, Húsvétkor meg már nem nagyon volt kedvem mézeskalácsot enni. Amikor nem is vártam, jött a fordulat, nővérem gyógyszerész kolleginája beállított a szuper recepttel. Az eredeti gyógyszerész-vegyész szöveg magyar fordítását itt olvahatjátok.

Egy nappal sütés előtt elkészíteni a tésztát!

Hozzávalók:

-1/2 kg liszt + 1 bögre a gyúráshoz (ÁTSZITÁLNI nyomkodós rettenettel) meg még ismeretlen mennyiség a többihez – nekem általában elég 1 kg

-30 dkg porcukor

-30 dkg méz

-2 egész tojás

-2 tojás sárgája

-1,5 – 2 kiskanál szódabikarbóna

-5 dkg vaj

fűszerek: fahéj, szekfűszeg, ánizs, szekfűbors, narancs-citromhéj, gyömbér, vagy ha biztosra akarsz menni, Kotányi mézeskeverék (én ezt használom évek óta, mennyei)

Elkészítés

Előhang: minimum nyolc kart növesszünk valami rettenetesen gyorsan, vagy hívjunk egy sokkezű zongoraművészt és adjunk rá kuktasapkát, mert itt nagy szükség lesz a gyorsaságra, viccen kívül azt fogjuk kívánni, hogy nőjön még néhány...

1. vízfürdőn (vagyis a jó öreg fütyülős tejforralóban) megolvasztjuk a mézet és keverjük, belerakjuk a tojásokat és keverjük, a sárgáját és keverjük, a vajat és keverjük, jól elkeverjük, majd beletesszük a fűszereket és keverjük – érdemes előre elkeverni a fűszereket egy kis mézzel korábban, így nem alakulnak ki kis csomók. 

Ha görcs állt a felkarunkba, igyunk egy magnézium-pezsgőtablettát, de persze csak amikor már készen vagyunk, mert most nem lehet megállni, habzásig kell keverni.

FONTOS, A FÜTYÜLŐS TEJFORRALÓ NAGYON PRAKTIKUS, DE A FÜTYÜLŐ A FORRÓ GŐZTŐL OLYAN ELVISELHETETLENÜL HANGOS. NAGYON FIGYELJÜNK, HOGY MEG NE ÉGESSÜK MAGUNKAT, JA ÉS HA NEM AKARUNK HAJAS-SÜTIT, AKKOR NE NAGYON HAJOLJUNK FÖLÉ....

2. apránként belekeverjük a cukrot-jól olvadjon fel

Most szóljunk anyunak, apunak, férjnek, kutyának vagy macskának vagy bárkinek, aki hallótávolságon belül van, hogy jöjjön adagolni a lisztet.

3. jöhet a lisz és a szódabikarbóna

4. ha sikerült az összes lisztet belekeverni, le lehet venni a tűzről

5/a. gyűrűket, karkötőket, órát levenni és ha eddig nem fogtuk össze a hajunkat, akkor MOST tegyük meg sürgősen

5/b. liszttel megszórjuk az előzőleg nagyon megtisztított konyhapultot (egy lapostányérnyi terület elég) és a tejforralóban levő rettenetesen ragadós tésztát liszttel átkeverve kiöntjük. Segítsük a ragacstalanítást bátran liszttel, különben nem fogjuk tudni rendesen kiszedni a tejforralóból, és nagyon idegesítő, ha az ember kapkodás közben a konyhapulthoz ragad. Tehát ezt gyorsan és határozottan és a bögre liszt kíméletlen elhasználásával tegyük, végig ügyelve arra, hogy a TÉSZTA PÁR PERCE MÉG FORRT. Én még soha nem égettem meg vele magam, de tényleg vigyázzunk, semmi értelme a balesetin kikötni mézeskalácstésztabegyúrás okán.

Ha felvette a bögre lisztet, összeszedjük az illatos tésztát és jól összelisztezve folpackban legalább egy napra a hűtőbe tesszük szundikálni.

Most sok vízzel el lehet szépen mosni az összekent konyhát és előszedni és elmosni a kedvenc sütőformáinkat.

Másnap jól átgyúrjuk a tésztát, még mindig sok liszttel dolgozva kb fél ujjnyira (7 mm) kinyújtjuk és a kedvenc formáinkat folyamatosan lisztbe mártogatva kiszaggatjuk. Kilisztezett tepsiben egymástól 2 cm-re elrendezzük őket, ez fontos, legyen helyük, mert megnőnek és összeragadhatnak.

180 fokon 5-10 percig sütni

fontos, minden tepsiben cseréljük a lisztet, mert ha megég keserű lesz! Természetesen amikor megsültek, le kell porolni a lisztet a sütik aljáról (tipp, ne a mosogató fölött csináljuk, mert a legkevesebb nedvességtől összeáll). Egy edény fölött el lehet szépen végezni a tisztogatási hadműveletet és utána a lisztet sajnos ki kell dobni, mert kesernyés.

Fémedényben sokáig eláll. Állítólag. Nálunk pillanatok alatt el szokott fogyni.

Liszt minőségétől függően 1 nap – 1 hét alatt megpuhul. Tapasztalatom alapján minél magasabb a liszt sikértartalma, annál hamarabb puhul.

Ha még van türelmed, másnap cukormázzal lehet ékesíteni e sütikéket, a siker garantált lesz.

ALBUM EGYSZERŰEN, SZÍVBŐL - AJÁNDÉKNAK IS REMEK

Minden félreértés tisztázása érdekében, ez egy próbaalbum, az a csodás kishölgy nem én vagyok,  hanem egy divatcég modellje :-)

Már hónapok óta scrapbookos híreket és műhelytitkokat  lesek a net minden táján, képeket gyűjtök és azon töröm a fejem, hogyan tehetnék szert a különféle szépséges kiegészítőkre. Nálunk egyáltalán nem létezik a hobbibolt kategória, így két lehetőségem van, vagy megcsinálom, vagy megrendelem internetről az áhított csecsebecsét.

Az album elkészítése nem egy ördöngösség, főleg ha van hozzá mindene az embernek, ha meg nincs, akkor lehet alternatív  megoldásokat keresni. 

Nekem ilyen volt a gomb-probléma. Ugyanis a színes gomb mindenre felvarrható, amit csak ki lehet lyukasztani és tavaly tüneményes gombos karácsonyi díszeket láttam, hát azóta nem hagyott nyugodni  a gondolat, hogy olyan bizony nekem kell. Természetesen nálunk ilyen világi hívságokat nem lehet kapni, internetes gombrendelésről meg hallani sem akart a férjem – teljesen jogosan. Így kénytelen voltam letenni a színes gomb álmaimról. És ekkor jött a fordulat. Létezik nálunk egy Paint your life című műsor, ami lakásdekorációval foglalkozik és az egyik nap a megívott vendég FIMO ékszereket készített. Ez egy szintetikus, nagyon színes, némi gyakorlattal gyönyörűen megmunkálható hőre keményedő gyurma. Ahogy néztem a műsort, rögtön jött a felismerés, ahaaaa ebből aztán olyan és akkora gombot készíthetek, amilyet csak akarok! De rá kellett jönnöm, hogy ez a hóbort (rengeteg színre vágytam rögtön és hát ez nem egy olcsó játék) ilyen formában nem kivitelezhető, így más megoldást kellett lelnem. Bevásárlás közben én rendszerint az irodaszereknél kezdem a nézelődést, ahol mindig van egy, a gyermeknek fenntartott rész, itt bukkantam rá a levegőn száradó gyurmára. 

Mivel nem egy horrorisztikus összeg, megvettem egy csomaggal  és legyártottam belőle egy halom kis  méretű bizgerét, amiket mindenféle dekoráláshoz szándékozom majd használni. Többek között rengeteg gomb is született, amik csak a megfelelő ihletre és akrilfestékre várnak (az száradás után érintésálló, az akvarellel szemben nem koszol). Kicsit büdös, de vízzel lemosható a kézről és a ruhákból is kijön és száradás után festhető. Mivel terrakotta színe van, az sem tragédia, ha nem festem le, nagyon szép, természetes hatása van. Tartósságát és fényét én glitteres körömlakkal biztosítottam.

Gombprobléma tehát megoldva.

Jöhet az album.  Én nagyon szeretek festegetni és imádom a csodás, ihlető tájakat. Ezért rendszerint betérek a helyi utazási irodába és elkérem a lejárt katalógusokat, szívesen odadják, úgyis a zúzdában végeznék. És szeretem a színes magazinokat is, ezért előfizettem tizedáron két évre két női magazinra, amik telistele vannak színes képekkel és szebbnél szebb mintákkal. A rendes árán nem venném meg, de ennyiért miért ne? Többe kerülne, ha netről nyomtatnám a képeket. Ha nem világos, hogy ezek a képek mire jók, hát borítóra, háttérnek csodálatosan hatnak, de ha kedvenc színészünkről akarunk fotóalbumot, az is kivitelezhető.

Az itt látható albumhoz borítójához egy müzlisdoboz kartonját használtam, ami azért is praktikus, mert már eleve meg van hajtva, el sem rontható a művelet. A lapokhoz és a gerincborítóhoz fekete fotókartont, illetve beige maradék kartont használtam.

Kétféle ragasztót használtam, az egyik a folyékony vinil, vagy faragasztó, ezt ecsettel kell felvinni, a másik a kétoldalú szőnyegragasztó, ez erősen ragaszt és nagyon tisztán lehet vele dolgozni (egy kis szervetlen oldószer kell majd, hogy le lehessen szedni szépen az olló éléről, mert olyan sokat fogunk vele vágni, hogy össze fogja koszolni)

A lapok vágásához sok mindenre szükség lesz. Gyerekeknek való cikornyás szegélyt vágó olló (hobbiboltban is biztos lehet kapni, csak az, mint már említettem nálunk sajnos nincs), sima olló, lyukasztó, schnitzer (avagy tapétavágó kés), vonalzó, vágólap- ez általában zöld, és fel van centizve, hobbiboltban kapható- én anno a Pannon-ban vettem,  tíz éve használom, nem kopik ha nem esel neki fűrésszel.

Előlapra egy szép szalag – én el szoktam tenni az ajándékok szalagját, mert bármikor jól jöhet és a csudagombok, ezúttal a szalaghoz illeszkedve lilára festve.

Az öregítő hatást pár csepp kínai tussal értem el, ez a tinta nagyon szép és száradás után vízálló: egy kis tálba csöppentettem pár cseppet és egy szivacsdarabkával (latexkesztűben, mert a tus nem jön ki a köröm alól egykönnyen)  egyszerűen reszelgető mozdulattal a széleket összepiszkoltam. Ezt bármilyen színnel meg lehet csinálni, a lényeg, hogy harmonikus legyen a színválasztás.

Először a borítót készítettem el, kiválasztottam és kivágtamm az elő-és hátlaphoz a képeket, majd egy kis tálkába folyékony faragasztót, vagy tapétaragasztót nyomtam. Ezt  a ragasztót lapos sörte ecsettel kell felvinni, célszerű újságot teríteni az asztalra, hogy ne kenjünk össze mindent. Hogy ne kelljen kapkodni, az ecsetnek tegyünk ki egy pohár vizet, így nem kell vele rohangászni, hogy kiöblítsük. Ráér, ha készen van a borító.  Tehát, felveszek az ecsetre egy adag ragasztót és az előlap középről kiindulva felviszemi, majd mielőtt a ragasztó megszáradna, egy gyors mozdulattal ügyesen ráillesztem a kiválasztott képet. Az ecsetet vízbe teszem, hogy ne száradjon rá a ragasztó. Finoman lesimítom kézzel, mert a nedves lap szakad, mint a rettenet és ugyanezt megcsinálom a hátlappal is. Az ecsetet a vizespohárba teszem és a félkész borítót néhány lexikonnal a hátán újságpapír között egy székre teszem a radiátorhoz közel egy éjszakára. Ez azért fontos, hogy ne görbére, hanem szép simára száradjon. Most kimosom az ecsetet és eltüntetem a maradék ragasztót.

A lapok fűzése ezerféle képpen elészíthető, én a legjobban a hagyomásnyos varrós-könyvkötős verziót szeretem, de ha fotóalbumot készítünk, akkor teljesen jó a lyukasztott-szalagos lap is. A lyukasztott szalagos alatt a sima dokumentumlyukasztóval kilyukasztott kartont értem, ragasztás nélkül egyszerűen a borítóhoz lehet kötni a lapokat (értelemszerűen a borítót is ki kell ehhez lyukasztani) Nagyon mutatós. Ez a könyv a kettő keveréke, de nem javaslom, mert nem meggyőző a tartóssága (ezért le sem írom, hogyan készült). Klasszikus esete annak, hogy a kevesebb több.

Ezek után a lapokat elkészítjük, 1 cm-el legyenek kisebbek, mint a borító, hogy biztosan ne lógjanak ki. Elő a lapmaradékokkal és lehet kezdeni mintás széleket vágni, amiket ízlés szerint lehet aztán összeragasztgatni a kétoldalú szőnyegragasztó segítségével. Ez egy elég erős ragasztó, ha még nem használtunk ilyet, próbáljuk ki újságpapírral, mert ha egyszer lapot ér, nem lehet többet szétszedni! Ha nem sikerül, tegyük félre, elő a pritt stift és azzal ragacsoljunk. A pritt jó ragasztó, de nem túl erős, ha emellett voksolunk, akkor szó sem lehet kartondarabokról, hanem egy alapkartonra vékony színes lapokat ragasszunk- valószínűleg az ollók is jobban fogják szeretni a vékonyabb lapokat. Nekem sok maradék kartonom volt, ezért azzal dolgoztam. A lapok számának felső határát az album gerincének belső magassága határozza meg, ezt ne haladjuk meg, mert ronda lesz. sőt, ha kicsivel kevesebb, még jobb, főleg, ha fotókat akarunk beleragasztani, ugyanis azok jelentősen megnövelik majd a lapok vastagságát.

Most már csak a borítót kell befejezni, ha szép keményre száradt, a gerincére egy szép sötét kartoncsíkot vágunk, én kilyuggattam az irodai lyukasztóval, hogy át tudjam rajta húzni a szalagot. Mivel a szalag alulról kicsit felnyomta, a csudagombokat szó szerint rá kellett varrnom, hogy összefogjam a gerinc díszt és a könyvet, így a cicomaság végül hasznosnak is bizonyult.  Belülről a változatosság kedvéért egy csecsebecse cikornyás csíkkal letakartam a cérna hátoldalát.

A szalag műszálas, ezért felfeslés ellen kicsit odapörköltem neki a végeken egy öngyújtóval, erre célszerű odafigyelni, mert randa, ha szétnyílik.

Egyelőre ennyi, már csak tele kell ragasztgatnom szebbnél szebb képekkel.

Ja és persze a könyvjelző sem hiányozhat ha már nyiszálunk!

Rusztikus almatorta

Mintha csak tegnap írtam volna utoljára erre a Blogra, ezennel felveszem az elejtett szálakat, íme a csodás almatorta receptje és a filléres trükkök hozzá :-)

Rusztikus almatorta

10 dkg vaj

7 szép alma

vanília, vagy vanília-aroma
1 csomag tortaélesztő (por)

1 teáskanál fahéj  (én egy púpozott evőkanállal tettem, mert szeretem, persze férjemnek csak csipetnyit vallottam be, mert azt hiszi, hogy nem szereti. Valójában fénysebességgel falta fel, annyira ízlett neki)

20 dkg liszt

1 szép citrom leve és lereszelt héja

2 tojat

2 dl tej (szerintem nagyon finom lehet tejszínnel, vagy tejföllel is)

20 dkg cukor, fruktóz, vagy édesítő

+ 1 csipet só

én változtattam ezt-azt az eredeti recepten, közkinccsé tenném, mert jó tudni, hogy így is működik: nem volt otthon 10 dkg vajam és nem volt kedvem elmenni ezért vásárolni, így csak 6 dkg-ot használtam. Mivel magamra rántottam néhány fölös kilót, a vaj lecsökkentése azt súgta, hogy a cukrot is megfelezhetném, 10 dkg cukor és egy kupak édesítő került bele (ez természetesen várandós kismamáknak és 3 év alatti gyerkőcöknek szigorúan tilos!!!)  illetve többször csináltam már gyülölcscukorral is , ha a gyümölcs ízét szeretnéd kiemelni, akkor a fruktóz a te legjobb barátod és elég belőle 15 dkg.

Muffinsütős szokás, hogy az alapanyagokat kettéválasztom, előbb külön edényben összekeverem a szárazakat és a nedveseket (a vajat ne forraljuk fel, mert kicsapja a tojást minden egyes fehérjéjét), majd összekeverem egy nagyobb edényben és hozzáadom az almát. 

Tehát először óvatosan lereszelem a citrom héjának sárga viaszos vékony héját és egy kis tálkában a konyhapultra teszem, hogy szem előtt legyen, máskülönben el fogom felejteni, majd kettévágom a citromot.

Egy 2 - 3 liter űrtartalmú tálba vizet teszek és belefacsarom a savanyú sárgaságot (ezt azért teszem, hogy az alma ne barnuljon meg). Meghámozom az almát, négy felé vágom és csutkátlanítom. Ez utóbbit az alma alsó részéről indulva egy gyors nyisszantással teszem, tapasztalatom szerint ha a szőrös végétől (botanikusok nézzétek el nekem, fogalmam sincs hogyan hívják az alma bajuszkáját) a szára felé vágok, tökéletesen ki lehet vágni a magházat, míg az ellenkező irányban kettétörik az almaszelet és csak felhergeli az ember lányát. Az almanegyedeket kis szelektkékre vágva a citromos vízbe potyogtatom.

Bekapcsolom a sütőt 160-180 fokra

Célszerűnek tartom a száraz adalékokat (liszt, cukor, só, élesztő, fahéj) átszitálni, mert sokkal könnyebb elkeverni. Erre nővérem keresztanyjától kapott szuperszónikus poharas szitát használom. A nedves dolgokat általában kicsit nagyobb üvegtálban keverem (amibe első látásra almástól, mindenestől be fog férni minden, mert utálok mosogatni és így kevesebb edényt piszkolok össze). Szóval, a nedveseket a vajjal kezdem egy üvegtálban berakom a mikroba alacsony fokra és nézegetem, mikor lesz folyékony. Ha sikerült túlmelegíteni, nem tragédia, ha nem futott ki, csak hozzá kell tenni a tejecskét, az lehűti. Ha kifutott, ki kell takarítani a mikrót és előről kezdeni a vajas cirkuszt. Ha a tej túl hideg és csomósra ugrik a vaj, még egy picit kell melegíteni, de vigyázzunk, túl ne melegedjen, mert a következő a tojás. Ha túlmelegedett, hagyjuk kint a konyhapulton 5 percre és addig hajtogassuk össze a megszáradt ruhákat :-) Jól keverjük át, és adjuk hozzá a citromhéjat (ugye megvan még?) Ha a nedveseket sikerült szépen elkeverni, akkor szépen lassan adagolva belekeverjük a szárazanyagokat (ha eddig nem raktuk bele a vaniliát, akkor most) és eldolgozzuk. Érdekes masszát kapunk, olyan, mintha miniatűr gömböcskék úsznának benne.

Amennyiben sikerült abszolválni a massza elészítését, lecsöpögtetem az almát és belerakom a tésztába. Egy kanállal átforgatom és beleöntöm a formába. Én szikikonforma párti vagyok, mert abba nem ragad bele semmi, kis helyen sok forma elfér (én a nagy lábosban tartom a szilikonformákat, mert azt úgy sem használom soha és különben üresen állna). Nem tepsibe, hanem rácsra teszem - nem bízom a tepsiben, félek, hogy odaégne.

A formát berakom a 160-180 fokos előmelegített sütőbe (alul-felül melegítem) és 50-60 percig sütöm. Onnan tudjuk, hogy megsült, hogy a karamellizálódott cukor és a sült alma mesés illata az egész házat ellepi. Biztos, ami biztos, szurkáljuk meg egy picit egy fogpiszkálóval, ha nem sikerül szépen kihúzni, egyszóval ráragad a tészta, akkor még egy 5-10 percet süssük. 

Amikor készen van, fél óráig pihentetem a formában, aztán egy nagy tányérra ráborítom.

Mondanám én hogy másnap is finom, de ritkán éli meg ezt a tiszteletreméltó kort

Jó étvágyat hozzá

Narancs és hasonszínű, formájú, ízű fán termő gömbök, avagy a citrusfélék

Ez, a nagyjából a XIII század környékén Európába migrált távolkeleti téli finomság remekül érzi magát a déli országok kertjeiben, a mi délolasz kertünkben nagyjából harminc narancs, citrom és grapefruit fa található. Fajtától függően novemberben kezdenek beérni a gyümölcsök és nagyjából márciusban fogynak el az utolsó darabok. A fák örökzöldek, májusban virágoznak és csodálatos illattal töltik be a kertet. A citrusfajták virágának illata nem hagyta hidegen a parfümkészítőket, számos viragos illatkreáció alapja a citrom, narancs, vagy bergamottaroma, de létezik a tiszta narancsvirág illatú parfüm is, érdemes megszaglászni, ha alkalom adódik rá.  

A narancs és citromfák minden évszakban szépek, nekem határozottan örökzöldnek tűnnek, és előfordul, hogy a virágzáskor még van néhány gyümölcs a fán, igazán csodálatos színkavalkádot produkálva a kertben. A narancsvirágot Dél-Olaszországban gyakran a menyasszonyi csokorba kötik, a néphit szerint fehér színe a menyasszony tisztaságát, csodálatos illata pedig erényeit jelképezi. Amennyiben tavasz végén-kora nyáron citrusliget közelébe kerülünk, ne nagyon szedjünk virágot, és igyekezzünk a fáktól is tisztes távolságot tartani, mert a calabrone – nek nevezett óriási (akár 8-10 cm-es) darazsak nagyon szeretik az illatát és pillanatok alatt megtámadják a virágszedőket, a csípésük igen fájdalmas és az arra érzékenyekre veszélyes is lehet. Apropó, a méhek is nagyon kedvelik, a narancsméz egyedüli aromájával kiváló természetes édesítőszere a különféle teáknak, édességeknek és gyümölcssalátáknak.

Térjünk rá az itt fellelhető citrusfélére. Narancs, vérnarancs, szicíliai vérnarancs, avagy tarocco, mandarancs, klementin, mandarin, vaníliás narancs – ők a többé-kevésbé narancssárga héjúak, mind finom és édes, könnyen hámozható és ehető, a különcködő szicíliai vérnarancs kissé fanyar ízével és rendkívüli lédússágával leginkább facsarni való. Létezik még a vadnarancs is, ez nem finom, mert rettenetesen keserű, de kis energia és időráfordítással rendkívül ízletes lekvár készíthető belőle. A grapefruit zöld, sárga, vagy rózsaszín lehet, én gyümölcssalátákban szeretem nagyon. A citromot nem nagyon kell bemutatni, bár jelentős különbség van a piacon beszerezhető és a fáról szedett gyümölcs között: nagyjából a viszonyuk olyan, mint a spanyol ízetlen szagtalan rögtönromló paprika és a finom illatos magyar paprikáé. Ha tehát télen déli ország piacán járunk, egy pár citromra érdemes beruházni, mert nagyon finom illata van ha otthon kirakjuk a konyhában. Még két igen fura cirtusfaja él Calabriában, egyik a cedro álnevű cédrátcitrom, a másik a bergamott. A cérátcitrom meg is tréfált engem, mert nagy igyekezetemben először cédrusra fordítottam, ami egy tuja szerű nyitvatermő, és csak tényleg kivételes esetben hoz citromra emlékeztető gyümölcsöket, sőt ez olyannyira ritka, hogy még nem sikerült ilyet a botanikusoknak feljegyezni. Rövid nyomozás, gugli és wiki barátaink segítségével azonban sikerül fényt deríteni a gyümölcs valódi személyazonosságára, két neve van: olasz óriáscitrom, vagy cédrátcitrom. Visszatérve a bergamott-cédrátcitromleírásra, mindkettő olyan, mintha mutáns csernobili szörnyek lennének, a cédrátcitrom nagyjából sárgadinnye nagyságú gyümölcs, amelynek rendkívül vastag fehér szivacsos állománya van, és a belső parányi gyümölcshús valami rettenetesen savanyú. A fehér részét salátákban fogyasztják, a külső zöldes sárgás héját kandírozzák, vagy szörpöt készítenek belőle, nagyon nagyon finom, tiszta szívből ajánlom. Internetes forrás szerint zsidó vallási ünnepekre a rabbik darabonként válogatják ki a legszebb gyümölcsöket és utána a közösség elfogyasztja – jó ízlésük van, tényleg nagyon finom! A bergamott nagyságát tekintve a citromhoz, lapított formáját tekintve a grapefruithoz hasonlít. Ehetetlenül keserű, pucolhatatlan, mert nagyon kemény de értékes illóolaját parfümökhöz, illetve az earl grey típusú teák ízesítéséhez használják.

Egy két tipp a felhasználáshoz

Lekvár – ehhez jól megmosott, szép, vékony héjú, illatos és lédús narancsok kellenek (a vastag héjú, ún. “görögnarancs” nem jó). Én lekvárfix-el készítem, elég gyorsan készen van. Fontos, hogy a magokat célszerű kiszedegetni és a héjakról amennyire csak lehet el kell távolítani a fehér részt, különben keserű lesz. Én a narancs-mandarin-mandarancs-klementinlekvárhoz elő szoktam főzni a héjakat, utóbbiakról lehetetlen lekapargatni a fehér részt, ne is próbálkozzunk, felesleges. Chopperrel, vagy éles késsel felaprítom és addig főzöm cukros vízben a héjakat, amíg szinte áttetszővé válnak (a víz éppen lepje el a héjakat, nem kell nagyon sok). Akkor jó, amikor az egész lakást édes narancs, vagy mandarinillat lepi el. Ekkor hozzá lehet adni a meghámozott gyümölcshúshoz és a lekvárfix utasításai alapján felfőzni a lekvárt, majd üvegekbe kitölteni és mehet a polcra. Nagyon finom rácsos sütin! Jó tanács: a bergamottlekvár ehetetlenül keserű, ne próbálkozzunk vele, a grapefruit meg savanyú lesz, az sem kimondottan nyerő.

Kandírozott gyümölcshéjak

Ezt drága Ritától tanultam: a fehér résztől megfosztott héjakat egy héten keresztül vízben áztatjuk, reggel és este tejes vízcsere. Ha letelt a hét, annyi cukorral, amennyit nyom a lecsöpögtetett (de nem kiszárított) gyümölcshéj, egy kis edényben üvegessé főzni annyi vízben, amennyi éppen ellepi – ne nagyon hagyjuk őrizetlenül, mert a cukor könnyen lekaphat, vagy ha túl korán elpárolog a víz, az egész megkaramellizálódik és odakokszol. Ha készen van, rácson (én a mikrokullámú sütő, vagy a wok rácsát szoktam erre használni) lecsöpögetjük, és száradni hagyjuk, vagy ha nincs hetven négyzetméteres konyhánk, egy tepsiben sütőpapírra teregetjük a héjacskákat és 50-80 fokon pár óra alatt kiszárítjuk. Én nem bízom ebben az édességben, ezért mindig vákum alatt kis zsákokba csomagolva hűtőben tárolom. Ha kiszárad, nagyon finom ropogtatnivaló. Tortára, vagy gyümölcssalátára  szórva, csokiban megmártogatva, vagy akár önmagában is nagyon finom.

Mézes grapefruit és narancssaláta

A kedvenc receptemet még Pesten tanultam egy tüneményes hölgytől: 4-5 grapefruitot megpucolok, a gerezdeket kihántom a saját bőrszerű héjukból, hogy ne legyen keserű, majd 2-3 narancsot apróra vagdosok és egy vérnarancsot rácsorgatok. És itt jön a trükk: 2-3 kanál mééééz. Jól összekeverni és pár órára pihenni hagyni hűtőben, vagy speizban. Nagyon, nagyon finom és egészséges desszert.

Hagymás narancssaláta

Ez egy szicíliai recept, amit Milánóban egy francia lánytól tanultam J a narancsokat megpucoljuk és hosszában ketté vágjuk a gerezdeket. Eddig semi furcsa, de amikor egy tálnyi helyre kis félgerezdünk összegyűlt, fogunk egy édes, lehetőleg alig csípős hagymát és vékony szeletekre vágjuk, majd hozzákeverjük a naracshoz. Meglepő, friss és finom, köretnek húsokhoz kiváló.

bőségszaru bergamottal

zöld grapefruit a fán

bőségszaru naranccsal

zagara-narancsvirág