2011. június 22., szerda

FLORA ÉS FAUNA avagy Calabria növény- és állatvilága természetesen a tökéletesség igénye nélkül és a tudományos követelmények teljes mellőzésével, pusztán tapasztalati alapon.


Általában jellemző az élővilágra, hogy a dolgok itt nagyobbra nőnek, a fák, az állatok és a bogarak is. Néhány élőlénnyel személyes kontaktust alakítottam ki, ilyenek például a birkák, amelyek január-február környékén édes kis barikkal gyarapodanak. Én előszeretettel elnézegetem őket, amint a nap első sugaraitól melengetve besurrannak a szomszéd kertjébe és békésen lelegelik a csicseriborsó veteményt. Sajnos a picik húsvét körül eltünedeznek, erről van egy elméletem, de az inkább egy gasztronómiai blogba illene bele. 
Vannak még tengeri kecskék és hegyi marhák, ezek teljesen ugyanúgy viselkednek, mint alföldi társaik, csak a tengerparti fövenyt, illetve a hegyvidék hangulatos kis piknikező pihenőit trágyázzák. Rendkívül kellemes egy ilyen csorda után kirándulni, de ez szintén hozzá tartozik a hely varázsához – ugyanúgy, mint a macskák kullancsmentesítése a barik legelése után. Létezik minden kisállatból a lapos verzió, ezek többnyire utakon láthatók és ritkán szaladgálnak. Kutyák-macskák tartásáról inkább nem írok, mert elég nehezen emésztem meg a különféle ketrecek és láncok jelenlétét, nyoma sincs annak az állatkultusznak, amiben a szülői házban részesítettük a rendszerint aggastyán kor megért, végelgyengülésben elhunyt állatkáinkat. A mi házi macskáink száma állandó, de a tagok kiléte változó, ha eltűnik egy cicc, általában helyére lép egy másik. Lehet, hogy a kapura macskául ki van írva, hogy ideális menedék, édes pislogással pancser lakókból élelem és cirógatás könnyen kicsikarható.
Vannak még hüllőink is, gyíkok és gekkók. Nagyon aranyosak, sokat kergetőznek a kertben, csak sajnos nem nagyon tartják tiszteletben a nyílászárókat, így nem ritka, hogy a hitvesi ágyban párnák közt talál az ember leánya zöld állatkákat. Kígyóval is volt már dolgom, apósomtól örökölt pincénk a konyhából nyílik, egyszer az ajtót kinyitva szembenéztem egy helyes kis siklóval. Utólag elgondolva nem tudom, melyikünk ilyedt meg jobban, én a fénysebességet meghazudtoló gyorsasággal és a hangrobbanást megszégyenítő rikoltással elhúztam a csíkot és mire visszamerészkedtem a szerencsétlen immár biztosan hallássérült állat is eltűnt. Ugyanitt volt egyszer kalandom egy bájos kis farkaspókkal, ő kicsit rosszabbul járt, mint a sikló, először kapott egy kis csótányport, de miután fütyült rá, megpaskoltam a seprűvel is, amíg át nem ért a lapos létbe. Utána gugli barátom segítségével beazonosítottam a szőröslábú nyolclábút, majd eltüntettem a terhelő bizonyítékot.
A növényvilág jóval békésebb, csak éppen, ahogy már említettem, a dolgok kicsit nagyobbra nőnek. Mivel Calabria eléggé délen van, gránátalma, citrus- és olajligetek váltják egymást, valamint egyfajta rejtélyes gyűjtögető szenvedélynek köszönhetően a tengerparti 106-os utat eukaliptuszfák szegélyezik. Komolyan, már csak a  koalák és kenguruk hiányoznak az ausztrál hangulathoz, bár, lehet, hogy voltak, csak a lábosban végezték. A tengerparti sétányokon rendszerint pálmafák, magnóliafák, hibiszkuszfák és leanderfák találhatók, a házakat, lugasokat sokszor a csodaszép színes bouganville borítja. 

1 megjegyzés: